Automatikus klímavezérlés (ACC)

Az automatikus klímavezérlés olyan fűtő-, szellőző- és légkondicionáló rendszer, amely az utas által kiválasztott hőmérsékleten tartja az utasteret, és magát a folyamatot kezeli, ahelyett hogy a vezetőre bízná a ventilátorfordulat és a hőmérséklet-szabályozók babrálását. Míg egy egyszerű kézi rendszer pontosan annyit tesz, amennyit a vezető utasít neki, az automatikus rendszer egy célértéket kap — mondjuk huszonegy Celsius-fokot —, majd folyamatosan eldönti, mennyi fűtést vagy hűtést alkalmazzon, milyen gyorsan járassa a fúvót, és hová irányítsa a levegőt, hogy ezt az értéket elérje és megtartsa. Azért létezik, mert egy mozgó jármű kényelmesen tartása valóban változékony feladat: a napsütés, a külső hőmérséklet, a sebesség és az utasok száma percről percre módosítja a hőegyensúlyt.

A rendszer érzékelők kis hálózatán keresztül működik, amelyek egy vezérlőegységet táplálnak. A belső hőmérséklet-érzékelők, egy külső érzékelő, és gyakran egy a szélvédő közelébe szerelt napsütés- vagy napterhelés-érzékelő jelenti a körülményeket a vezérlőnek, amely összeveti azokat a célértékkel, és ennek megfelelően állítja a működtetőket. Szabályozza a fűtőtesten és a légkondicionáló párologtatóján áthaladó levegő keverési arányát, változtatja a fúvó fordulatát, és mozgatja az elosztócsappantyúkat, hogy az arcra, a lábtérbe vagy a szélvédőre küldje a levegőt. A kifinomultabb kivitelek páratartalom-érzékelőt és levegőminőség-érzékelőt is kapnak, amely automatikusan zárhatja a belső keringtetés csappantyúját, ha kipufogógázt vagy szennyezőanyagokat érzékel odakint.

Az utas számára a haszon az állandó, kézzel nem igazgatott kényelem. Ha egyszer kiválasztotta a hőmérsékletet, a rendszer kisimítja a zavarokat — egy hosszú alagutat, egy hirtelen napsütést, az autópályán megemelt sebességet — anélkül, hogy állandó kézi korrigálásra lenne szükség, amelyet egy egyszerű rendszer megkövetelne. Ez csökkenti a figyelemelvonást, és általában egyenletesebb utastéri klímát eredményez, mint amennyit a legtöbb ember kézzel elér.

Sok autó többzónás változatot kínál, jellemzően két- vagy négyzónás kivitelben, amelyben az utasteret egymástól függetlenül szabályozott területekre osztják. A vezető és az első utas, néha pedig a hátsó utasok külön hőmérséklet-beállítását úgy érik el, hogy a légáramot egyedileg vezérelt keverőcsappantyúkon át szétosztják, így az egyik oldalra melegebb, a másikra hidegebb levegő jut. Ez lehetővé teszi, hogy eltérő igényű emberek kényelmesen utazzanak együtt.

Elektromos autókban az automatikus klímavezérlés többletjelentőséget kap, mert közvetlenül a hajtásakkumulátorból merít, nem pedig a motor hulladékhőjéből. Különösen az utastér fűtése foghat el a tárolt energiából jelentős részt hideg időben, így mérhetően hat a hatótávra. Ezért az elektromos autók egyre gyakrabban párosítják a klímarendszert hőszivattyúval, töltés közbeni előklimatizálással, valamint olyan funkciókkal, mint a célzott ülés- és kormányfűtés, amely magát a személyt melegíti, nem a teljes levegőtömeget. Jól használva tehát az elektromos autóban az automatikus klímavezérlés legalább annyira hatékonysági eszköz, mint kényelmi, és szorosan együttműködik azzal a hőkezelési stratégiával, amely az akkumulátort is az ideális üzemi tartományában tartja.