Az automatikus távolságtartás olyan vezetéstámogató rendszer, amely az előttünk haladó járműhöz választott követési távolságot tartja azzal, hogy automatikusan vezérli az autó sebességét. Lényegében az adaptív sebességtartó automatika egyik formája: ahelyett, hogy a hagyományos tempomathoz hasonlóan pusztán rögzített sebességet tartana, figyeli az előtte lévő utat, és lassít vagy gyorsít, hogy a követési távolság állandó maradjon. Az elnevezés leginkább azokhoz a radaralapú rendszerekhez kötődik, amelyek az 1990-es évek végétől jelentek meg a prémiumautókon, amikor az érzékelőtechnológia először tette sorozatgyártásban is megvalósíthatóvá az automatikus távolságtartást.
A rendszer egy előrenéző radarral érzékeli az utat, amelyet jellemzően a hűtőrács vagy az embléma mögé építenek, és amelyet a későbbi kivitelekben kamera vagy lidar egészíthet ki, sőt fel is válthat. A radar mikrohullámú jeleket bocsát ki, és méri az előtte lévő tárgyakról visszaverődő jeleket, így kiszámítja egyrészt az előttünk haladó autótól mért távolságot, másrészt azt is, milyen ütemben csökken ez a távolság. Egy vezérlőegység ezt az információt egyesíti a vezető által beállított sebességgel és a választott követési távolsággal, majd a gázpedált, illetve ahol van, a fékeket vezérelve tartja a kívánt térközt. Amikor az út szabaddá válik, az autó egyenletesen visszagyorsít a beállított utazósebességre.
A gyakorlati haszon leginkább autópályán és gyorsforgalmi utakon mutatkozik meg, ahol a forgalom nagy sebességgel, de ritkán tökéletesen egyenletes ütemben halad. A vezetőnek nem kell folyamatosan kikapcsolnia és újra beállítania a hagyományos tempomatot, ahogy az előtte haladó autó gyorsít és lassít, hanem hagyja, hogy a rendszer kisimítsa ezeket az ingadozásokat, ami csökkenti a terhelést a hosszú utakon, és segít megőrizni az állandó, biztonságos követési távolságot. A választható térköz, amelyet rendszerint két vagy három fokozatban kínálnak, lehetővé teszi a viszonyokhoz és a magabiztossághoz illő szorosabb vagy nagyvonalúbb távolság beállítását.
Az ilyen jellegű távolságtartás a Mercedes-Benz Distronic rendszerének, valamint a ma az egész iparágban elterjedt adaptív sebességtartónak a gondolati őse és közeli rokona. A korai rendszerek csak egy bizonyos sebességküszöbig tudták szabályozni a tempót, az alatt visszaadták az irányítást a vezetőnek, míg a modern, torlódáskezelő (stop-and-go) változatok teljes megállásig le tudják fékezni az autót a torlódó forgalomban, majd újra elindulnak. Az érzékelés is fejlettebbé vált, ami szorosabb összehangolást tesz lehetővé az ütközés-előrejelzéssel és az automatikus vészfékezéssel, amelyek ugyanazt a radart használják.
Fontos megérteni a rendszer korlátait. Az automatikus távolságtartás a követési távolságot és a sebességet szabályozza, de nem kormányoz, és nem helyettesíti a figyelmes vezetőt. A radart megzavarhatják az álló tárgyak, az éles kanyarok, a rossz időjárás vagy a hirtelen besoroló járművek, és előfordulhat, hogy a rendszer nem reagál megfelelően olyan veszélyre, amelyet nem tud értelmezni. A gyártók többsége ezért komfort- és kényelmi funkcióként mutatja be, amely folyamatos felügyeletet kíván, miközben a járműért a vezető marad a felelős, akinek bármelyik pillanatban készen kell állnia a fékezésre vagy a kormányzásra.
- Radaralapú rendszer, amely beállított térközt tart az előttünk haladó autóhoz
- A távolság megtartásához automatikusan szabályozza a sebességet
- Az adaptív sebességtartó automatika egyik formája
- Rokon a Mercedes Distronic rendszerével; vezetői felügyeletet igényel