Légrugós futómű

A légrugós futómű olyan rendszer, amely a jármű tömegét acél tekercs- vagy laprugók helyett sűrített levegő oszlopaira támaszkodva tartja. Minden rugó helyét egy rugalmas, gumi és szövet anyagú rugótömlő – más néven légrugó vagy légpárna – veszi át, amely az alváz és a lengőkar közé épül be. A tömlőkben lévő nyomás változtatásával a rendszer módosítani tudja a hasmagasságot és a tényleges rugómerevséget, vagyis olyan képességekkel ruházza fel az autót, amelyekre egyetlen rögzített acélrugó sem képes.

Az alapvető alkatrészek közé tartozik egy elektromos kompresszor, egy levegőtartály, szelepek és csövek hálózata, valamint egy vezérlő, amely minden saroknál egy-egy hasmagasság-érzékelőt figyel. Amikor a vezérlő azt érzékeli, hogy egy sarok lesüllyedt – mert rakomány vagy utasok kerültek be, vagy egyszerűen mert a karosszéria idővel lejjebb ereszkedett –, sűrített levegőt juttat az érintett tömlőbe, hogy visszaállítsa a beállított magasságot; a karosszéria leengedéséhez levegőt ereszt ki. Mivel minden sarok külön kezelhető, a jármű a terhelés eloszlásától függetlenül szintben tartja magát.

Ez az önszintező működés a rendszer legszembetűnőbb gyakorlati előnye. Egy nehéz utánfutót vontató vagy tele csomagtartóval közlekedő autó acélrugókon hátul leülne, elrontva a fényszórók beállítását és felkavarva az úttartást; a légrugós futómű egyszerűen felfújja a hátsó tömlőket, hogy az autó szintben maradjon. Sok rendszer lehetővé teszi azt is, hogy a vezető szándékosan megemelje a karosszériát rossz földutakon vagy fekvőrendőröknél, autópálya-tempónál pedig leeressze a légellenállás csökkentése és a stabilabb haladás érdekében, sőt még lejjebb is engedje a könnyebb be- és kirakodáshoz vagy beszálláshoz.

Az állíthatóságon túl a légrugók feltűnően sima, párnázott rugózást adnak. A sűrített levegő progresszív jellege miatt a rugó kis behatásoknál lágy lehet, erős összenyomódáskor viszont megkeményedik, így elnyeli azokat az úthibákat, amelyeket egy lineáris acélrugó az utastérbe közvetítene. Ezért gyakori a légrugós futómű a luxuslimuzinokon, a nagy SUV-okon és a nehéz haszonjárműveken, ahol a rugózási kényelem és a terhelhetőség egyaránt fontos.

A hátrányok jórészt a bonyolultságból és a tartósságból fakadnak. A gumitömlők az évek és a környezeti hatások alatt elöregednek, megrepedeznek, végül szivárogni kezdenek; a kompresszor sokat dolgozik, és kiéghet, főleg ha egy apró szivárgást folyamatosan pótolva állandóan futnia kell; a szelepblokkok és érzékelők pedig további meghibásodási pontokat jelentenek. A javítás körülményesebb és drágább, mint egy acélrugó cseréje, egy meghibásodott rendszer pedig leengedett karosszériával hagyhatja az autót, vagy képtelenné teheti az önszintezésre. A légrugós futóművet gyakran adaptív csillapítással párosítják, hogy egyesítse a változtatható magasságot és merevséget; az adaptív légrugós futómű és az elektronikus légrugós futómű ugyanennek az alapelvnek a márkanévvel ellátott továbbfejlesztései.