Quad (ATV, terepjáró négykerekű)

Az ATV (terepjáró négykerekű, közismertebb nevén quad) kis méretű, könnyű gép, amelyet olyan talajon való haladásra terveztek, amelyen egy hagyományos autó elakadna – sár, homok, laza kavics, fű és kátyús ösvények. Azért alakult ki, hogy egyesítse a motorkerékpár fordulékonyságát a terepen szükséges stabilitással és tapadással, így a gazdálkodóknak, erdészeknek, vadászoknak és a kedvtelési célú használóknak kompakt eszközt adjon a nehéz vagy ingoványos terep átszeléséhez, ahol a nagyobb járművek nem tudnak haladni, vagy túl nagy kárt okoznának.

Meghatározó jellemzője a nagy, ballonszerű, igen alacsony nyomáson – gyakran csak néhány PSI-n – járatott gumiabroncsok együttese. A puha, széles gumik nagy felfekvő felületen oszlatják el a jármű súlyát, így az lágy talajon inkább lebeg, mintsem belesüllyed, és az akadályok köré formálódva tartják meg a tapadást. A vezető nyeregszerű ülésen ül, és nem kormánykerékkel, hanem motorkerékpárszerű kormányrúddal irányít – ez az elrendezés rokonítja a quaddal, amellyel az ATV szorosan összefügg. A legtöbbnek négy kereke, kis benzinmotorja – bár ma már léteznek elektromos modellek is –, valamint lánc- vagy kardánhajtása van, a vezető pedig testsúlyának áthelyezésével segíti irányítani a gépet kanyarokban és egyenetlen felületen.

Az ATV értékét az adja, ahogyan ez a felépítés illeszkedik a feladatához. Az alacsony súlypont, a rövid tengelytáv és a bőséges hasmagasság lehetővé teszi, hogy partoldalakat másszon meg, sekély patakokon keljen át és akadályokon küzdje át magát, miközben a kormányrudas kezelőszervek közvetlen, azonnali kormányválaszt adnak. A gazdaságban kis utánfutót vontathat, szerszámokat szállíthat és gyorsan eljuthat a távoli táblákig; egy ösvényen pedig fürge, nyitott vezetési élményt nyújt.

Több változata létezik. Az egyszemélyes sport-ATV-ket fürgeségre és sebességre hangolják, a haszonváltozatok a nyomatékot, a vontatóképességet és a rakteret helyezik előtérbe a munkához, a fiataloknak szánt gépeket pedig kisebbre méretezik és sebességükben korlátozzák. Közeli rokona a side-by-side, azaz UTV, amelyben az utasok egymás mellett, bukókeretben ülnek, és kormánykerékkel irányítanak; ezt gyakran összekeverik az ATV-vel, de külön kategória.

A gyakorlati korlátok jelentősek. Mivel a vezető nincs zárt térben, a jármű pedig nyomtávjához képest magas és keskeny, az ATV-knél valós a borulás veszélye, különösen lejtőn vagy éles kanyarban, ezért a védőruházat és a bukósisak erősen ajánlott. Általában nem rendelkeznek típusjóváhagyással mint közúti személygépkocsi, és sok országban közúton nem vezethetők. Ha egyszemélyes gépen utast szállítanak, vagy ha gyermekek felnőtt méretű modellt használnak, az tovább növeli a veszélyt, és sok régió kor- és képzési követelményeket ír elő.

A terepjárás tágabb szókincsén belül az ATV olyan fogalmakhoz kapcsolódik, mint az összkerékhajtás és a hasmagasság, osztozva ezek tapadásra és akadályleküzdésre helyezett hangsúlyában, de továbbra is speciális haszon- és szabadidős jármű marad, nem pedig a hagyományos autó helyettesítője.