Vészfékjelzés (BFD)

A vészfékjelzés, amelyet gyakran BFD rövidítéssel jelölnek, olyan biztonsági funkció, amely a fékezési esemény súlyosságát hivatott közvetíteni a mögöttünk haladó vezetők felé. A hagyományos féklámpa csak azt jelzi, hogy a fék működik, de nem tesz különbséget a finom lassítás és a heves vészfékezés között. Mivel éppen a megszokott fékezés és a pánikfékezés közötti különbség az a helyzet, amelyben a ráfutásos ütközések bekövetkeznek, a gyártók bevezették az erős fékezés egyértelmű láthatóvá tételének módját. A rendszer azért létezik, hogy néhány tizedmásodperc plusz reakcióidőt nyerjen a mögöttünk haladónak, ami autópálya-sebességen több méternyi féktávolságot jelent.

A rendszer úgy működik, hogy figyeli a lassulás mértékét és intenzitását, majd ennek megfelelően módosítja a hátsó világítás viselkedését. A bemenő jeleket jellemzően a féknyomás-érzékelő, a fékpedál lenyomásának sebessége vagy a blokkolásgátló rendszer (ABS) működésbe lépése szolgáltatja, és bármelyik azt jelzi, hogy a vezető a szokásosnál jóval erősebben fékez. Amint vészfékezést észlel, a vezérlőegység gyors villogásra készteti a féklámpákat, vagy automatikusan bekapcsolja a vészvillogót. Egyes megoldások egy harmadik, nagyobb fényerejű féklámpát is bevonnak. A villogás sokkal hatékonyabban vonja magára a tekintetet, mint az egyenletes fény, kihasználva, hogy az emberi látás erősen érzékeny a mozgásra és a változásra.

A vezető számára a haszon nagyrészt közvetett, de jelentős: az autó egyértelműbben közli saját szándékait, csökkentve annak valószínűségét, hogy hirtelen megálláskor hátulról nekiütköznek. A vészfékjelzés vizsgálatai következetesen mérhető csökkenést mutattak ki a mögöttünk haladó járművek közeledési sebességében, ami csökkenti a ráfutás valószínűségét és súlyosságát egyaránt. Fontos, hogy a rendszer a normál fékezésen túl semmilyen beavatkozást nem igényel a vezetőtől; automatikusan kapcsol be és ki.

A változatok főként abban különböznek, hogyan jelenítik meg a figyelmeztetést. A Mercedes-Benz vezette be azt a megoldást, amely villogtatja a féklámpákat, majd miután a jármű kellően lelassult vagy megállt, bekapcsolja a vészvillogót, hogy az álló akadályra figyelmeztessen. A BMW és mások hasonló adaptív féklámpa-stratégiát alkalmaztak. Az európai szabályozás megengedi, sőt bizonyos tekintetben ösztönzi az ilyen rendszereket, bár a pontos villogási viselkedést világítástechnikai előírások szabályozzák, hogy ne legyen összetéveszthető az irányjelzővel vagy a vészvillogóval.

A gyakorlatban a funkció a fékezésbiztonság rétegzett megközelítésének egyik eleme, nem pedig önálló megoldás. Kiegészíti a fékasszisztenst, amely a vezető saját fékerejét erősíti fel, valamint az automatikus vészfékezést, amely mindenféle beavatkozás nélkül is közbeléphet. Míg azok a rendszerek a fékezett járművön hatnak, a vészfékjelzés a mögötte haladók észlelésére hat, áthidalva azt a kommunikációs hiányt, amelyet a hagyományos féklámpák nyitva hagynak. Az ABS-szel együtt, amely gyakran a kiváltó jelét szolgáltatja, a hirtelen lassuláskor bekövetkező ütközések megelőzését célzó technológiák tágabb láncolatának része.