A cab-forward egy olyan csomagolási filozófiát ír le, amelyben az utasteret, és kiváltképp a szélvédő alsó vonalát, érzékelhetően a jármű eleje felé tolják, így az közelebb kerül a első kerekekhez, vagy részben azok fölé nyúlik. A megoldás az autótervezés örök ellentmondását hivatott feloldani: hogyan lehet egy adott hosszúságon belül a lehető legbőségesebb belső teret kialakítani úgy, hogy közben a karosszéria magabiztos, földhöz tapadó megjelenést kapjon. Azzal, hogy az utasteret kifelé nyújtják, ahelyett hogy mély túlnyúlásokat hagynának a lökhárítóknál, a tervezők visszanyerik azt a teret, amely egyébként kihasználatlan karosszériaelem maradna.
A megközelítés nagyrészt a tengelytáv geometriáján keresztül érvényesül. A kerekeket a jármű sarkainak szélső pontjaira tolják, ami megnöveli a tengelyek közötti távolságot, miközben az első és hátsó túlnyúlások rövidek maradnak. A szélvédőt előre döntik, az A-oszlopokat pedig előbbre helyezik, mint ahol hagyományosan állnának, magukkal húzva a műszerfalat és a szélvédő alatti részt. Mivel az utastér térfogatát a kerekek helyzete, nem pedig a motortér határolja, hosszú utaskabin jön létre, amelyet rövid orr- és farészek fognak közre. Mindez rendszerint gondos odafigyelést kíván az első felfüggesztés, a kormányzás és a motor beépítése terén, hiszen az alkatrészeket szorosan kell elhelyezni, hogy felszabaduljon a kabin tere.
Az utasok számára kézzelfogható az előny: több hely a térdeknek, tágasabb érzet elöl és hátul, valamint laposabb padló, mindezt anélkül, hogy az autó alapterülete vagy önsúlya jelentősen nőne. A hosszú tengelytáv ráadásul rendszerint javítja a menetkényelmet és a nagy sebességű stabilitást, míg a rövid túlnyúlások élesítik az arányokat, és segíthetik a fürgeséget. Vizuálisan az autó alacsonynak, szélesnek és kerekein magabiztosan megülőnek hat, ezt a megjelenést pedig nagyra értékelik a tervezők.
A kifejezés legerősebben a Chryslerhez kötődik, amely a cab-forwardot az 1990-es évek limuzinjainak, így az Intrepidnek, a Concorde-nak, az LH-platformra épülő modelleknek, majd később a 300M-nek a védjegyévé tette. Drámaian döntött szélvédőjük és tömzsi orruk felismerhető házi stílussá vált, és az évtizedben végig hatott a versenytársakra. Maga az elv azonban megelőzi a marketingcímkét, és felfedezhető jóval korábbi, helykihasználásra optimalizált elrendezésekben, valamint számos mai elsőkerék-hajtású platformban is.
Vannak kompromisszumok. A szélvédő előretolása megnyújtja a műszerfalat és a hozzá való elérést, ami megnehezítheti a fűtés és szellőzés beépítését, és hatalmas, mély műszerfaltetőt hagy, amelyet süt a nap. Az előbbre tolt A-oszlopok a meredeken döntött üveggel együtt holttereket okozhatnak a kereszteződéseknél. A deformációs zónákat is gondosan kell megtervezni, mivel a rövid első túlnyúlás kevesebb gyűrődési utat kínál a kabin előtt.
A cab-forwardot a kapcsolódó szerkezeti és stiláris fogalmakkal együtt érdemes értelmezni. Az önhordó karosszériára támaszkodik, hogy a hosszú, merev utascella gyakorlatban is megvalósulhasson, az aerodinamikát hívja segítségül döntött üvegfelületeivel, és részben az határozza meg, hogy az A-oszlop és a többi alvázrögzítési pont hová kerül a teljes csomagoláson belül.
- Az utastér és a szélvédő előre, a első kerekek fölé tolva
- A kerekek a sarkokra helyezve a hosszú tengelytávért
- Maximalizálja a belső teret az alapterületen belül
- A Chrysler tette népszerűvé az 1990-es években