Tengelykapcsoló (kuplung)

A tengelykapcsoló az a szerkezet, amely a motort a sebességváltóhoz kapcsolja, illetve leválasztja róla, ezzel a vezető kezébe adva, mikor jusson el a motor teljesítménye a kerekekhez. Mivel a benzin- vagy dízelmotor nem járhat egy bizonyos alapjárati fordulatszám alatt, és nem állítható le, majd indítható újra azonnal minden megálláskor, elengedhetetlen a motor sebességváltóról való ideiglenes lekapcsolásának valamilyen módja. Pontosan ezt nyújtja a tengelykapcsoló: lehetővé teszi, hogy az autó járó motorral álljon, hogy simán elinduljon álló helyzetből, és hogy a hajtást egy pillanatra megszakítsa az új fokozat kiválasztásakor.

A hagyományos súrlódó tengelykapcsoló lelke egy körkörös súrlódótárcsa, amely a motor lendkereke és egy rugóterhelésű szorítótárcsa közé ékelődik. Bekapcsolt állapotban az erős membránrugó szorosan a lendkerékhez préseli a tárcsát, így a kettő együtt forog, és a nyomaték a sebességváltó főtengelyére áramlik. A tengelykapcsoló-pedál lenyomásakor egy kinyomócsapágy nekifeszül a membránrugónak, csökkenti a szorítóerőt, így a tárcsa előbb megcsúszik, majd elválik, és megszakad a kapcsolat. A pedál fokozatos felengedése ismét összeszorítja a tárcsát; az ekkor fellépő, szabályozott megcsúszás teszi lehetővé a finom, rángatásmentes elindulást.

Épp ez a megcsúszási képesség a magyarázat arra, miért olyan fontos a tengelykapcsoló. Áthidalja az álló sebességváltó és a pörgő motor közötti különbséget, és a fordulatszámok hirtelen eltérését sima gyorsulássá alakítja, lefulladás vagy rángatás nélkül. Fokozatváltáskor egy pillanatra megszünteti a motornyomatékot, hogy a fogaskerekek csikorgás nélkül kapcsolódjanak, majd az új fokozat behúzása után visszaállítja a hajtást. A vezető pedálkezelése, különösen az úgynevezett kapcsolási pont, ahol a tárcsa először kezd megfogni, finom uralmat ad olyan kényes manőverekhez, mint a hegymeneti elindulás vagy a lassú forgalomban araszolás.

A tengelykapcsoló a legtöbb kézi váltós autóban megszokott egytárcsás, szárazon futó kivitelen túl több formában is létezik. A nedves tengelykapcsolók hűtés céljából olajban futnak, és gyakoriak a motorkerékpárokon, valamint egyes sportos alkalmazásokban, míg a többlamellás kivitelek több tárcsát rétegeznek egymásra, hogy kis helyen kezeljék a nagy nyomatékot. A duplakuplungos sebességváltó tovább viszi az elvet: két külön tengelykapcsolót használ, az egyik a páratlan, a másik a páros fokozatokat szolgálja ki, így a következő áttétel előre kiválasztható és szinte azonnal bekapcsolható a folyamatos, automatikus váltáshoz. A nyomatékváltós automata sebességváltók egészen lemondanak a vezető által működtetett tengelykapcsolóról, és helyette folyadékos hajtáskapcsolást alkalmaznak.

Mivel súrlódással működik, a tengelykapcsoló kopó alkatrész. A tárcsa súrlódóbetétje fokozatosan elvékonyodik, akárcsak egy fékbetét, a kinyomócsapágy és a szorítótárcsa rugói pedig öregszenek a használat során. A tengelykapcsoló csúsztatása, fölösleges fél-kuplungozás vagy az autó pedállal való lejtőn tartása mind gyorsítja a kopást, míg a tiszta, határozott kapcsolás meghosszabbítja az élettartamát. Az elhasználódott tengelykapcsoló jellemzően csúszással árulja el magát, amikor a motor fordulatszáma a gyorsulás nélkül emelkedik, vagy nehéz, akadozó, esetleg rángató pedállal, a cseréje pedig munkaigényes feladat, mert hozzáférni rendszerint csak a sebességváltó leszerelése után lehet.