A hengeres rugó rugóacélból spirálba (hengeres csavarvonalba) tekercselt rugó, amely minden keréknél megtartja a jármű tömegének egy részét, és elnyeli az egyenetlen útfelület okozta lökéseket. A korszerű gépkocsik futóművében messze ez a legelterjedtebb rugótípus, a személyautók túlnyomó többségén megtalálható. Feladata, hogy a kerék a karosszériához képest fel-le mozoghasson, így a kasztni viszonylag vízszintes marad, az abroncs pedig folyamatosan érintkezik az úttal. Rugó nélkül minden úthiba közvetlenül az alvázba és az utasokba adódna át.
A rugó úgy működik, hogy összenyomódás közben energiát tárol. Amikor a kerék úthibára fut, a rugó összenyomódik és elraktározza a lökés energiáját; amikor a kerék gödörbe ejt, a rugó megnyúlik és felszabadítja ezt az energiát. A rugó merevségét, vagyis rugóállandóját az acélhuzal átmérője, a menet átmérője, a működő menetek száma és magának az acélnak a tulajdonságai határozzák meg, így a mérnököknek tág mozgásterük van a menetkomfort adott típushoz igazítására. Lényeges, hogy a hengeres rugó önmagában egy zökkenő után ismételten fel-le lengene, ezért mindig lengéscsillapítóval együtt dolgozik, amely megfogja és elnyeli ezt a lengő mozgást.
A jármű és utasai szempontjából a hengeres rugó adja a kényelem és a menetstabilitás egyensúlyát, amely meghatározza egy autó menettulajdonságait. A lágyabb rugó jobban elnyeli a lökéseket és kényelmesebb a menet, viszont nagyobb a karosszéria dőlése és bólintása; a keményebb rugó laposabban tartja a kasztnit a sportosabb menet érdekében, a kényelem rovására. A rugó emellett egyenletes felfekvő erőt biztosít az abroncsnál, ami nélkülözhetetlen a tapadáshoz, a fékezéshez és a kormányzáshoz. A régebbi rugótípusoknál tömörebb kialakítása révén a futómű helytakarékosan építhető be, helyet hagyva a kerékjáratokban és a karosszériában.
A hengeres rugó akkor terjedt el, amikor a futóműtervezés elszakadt a korábbi, nehezebb járművek laprugóitól. Könnyű, tartós, és mivel viselkedése jól előre jelezhető és hangolható, kiválóan illik a korszerű autókat uraló független felfüggesztésekhez. Változatai közé tartozik a progresszív rugóállandójú rugó, amelynek menetei egyenetlen osztásúak, így a merevség az összenyomódással nő, lágy kezdeti válaszreakciót adva, de nagy terhelésnél jobb stabilitást; valamint az autó letétel vagy keményítés céljából felszerelt erősített rugó.
A gyakorlatban a hengeres rugók robusztusak és hosszú élettartamúak, de idővel megülhetnek, csökkentve a hasmagasságot, vagy eltörhetnek, főleg ott, ahol a korrózió meggyengítette az acélt, ami kopogó zajt és egyenetlen állást okoz. A futómű egyik alapeleme, leggyakrabban a MacPherson-rugóstagban dolgozik együtt egy lengéscsillapítóval, ahol a rugó és a csillapító egyetlen, terhelést hordozó szerkezeti egységet alkot. A laprugó és a torziós rugó mellett ez az egyik fő eszköz, amellyel egy autót rugóznak.
- Spirálba tekercselt acélrugó, amely az autó minden sarkát megtámasztja
- Elnyeli az úthibákat; a lengéscsillapítóval együtt fogja meg a lengést
- Tömör, könnyű, tartós és jól hangolható
- A legelterjedtebb gépkocsi-futóműrugó