Forgattyúsház (crankcase)

A forgattyúsház a belső égésű motor alsó része, amely a főtengelyt foglalja magában, és a motorblokk szerkezeti alapját képezi. Azért létezik, hogy merev, zárt teret biztosítson, amelyben a főtengely foroghat, hogy felvegye a dugattyúk által a forgattyúra hajtott terheket, valamint hogy magában tartsa és kezelje a motor kenőolaját. Lényegében ez a motor fő háza: az a rész, amelyhez a felette lévő hengerblokk és az alatta lévő olajteknő viszonyul.

A modern motorok túlnyomó többségében a forgattyúsház egy darabban öntött a hengerblokkal, a kettő együtt alkotja a henger-blokk-és-forgattyúsház egységet, a hengerekkel fölötte és a főtengely kamrájával alatta. A főtengelyt teljes hosszában főcsapágyak tartják, amelyek alsó felét főcsapágy-sapkák, vagy merevebb kialakításokban egy egydarabos létraváz, illetve fenéklemez tartja, amelyet a forgattyúsház aljába csavaroznak. Ezek a csapágyak pontosan helyezik el a főtengelyt, és felveszik a hajtórudakon keresztül a dugattyúktól érkező hatalmas, ingadozó erőket, ezért a forgattyúsháznak erősnek és méretileg stabilnak kell lennie.

A forgattyúsház a motor alsó végét is lezárja és magában tartja. A csapágyaktól szétfröccsenő és a hengerfejből lecsorgó olaj az alatta lévő olajteknőben gyűlik össze, a főtengely elülső és hátsó végén lévő olajtömítések pedig megakadályozzák a szivárgást ott, ahol a tengely kilép a vezérlés és a sebességváltó hajtásához. A kamra alakja és belső olajterelő lemezei befolyásolják, hogyan lép kölcsönhatásba a forgó egység az olajjal, ami hatással van mind a kenésre, mind a súrlódási veszteségre.

Meghatározó gyakorlati jellemző a forgattyúsház szellőztetése. Az égés során elkerülhetetlenül kis mennyiségű gáz szökik át a dugattyúgyűrűk mellett a forgattyúsházba, ezt a jelenséget átfúvásnak nevezik, amely megnöveli a nyomást, és üzemanyaggal, vízzel, valamint égéstermékekkel szennyezi az olajat. A kényszerített forgattyúsház-szellőztető, azaz PCV-rendszer elvezeti ezeket a gázokat, és visszavezeti a szívásba, hogy elégjenek, így csökkenti a nyomást, védi a tömítéseket, és mérsékli a károsanyag-kibocsátást, felváltva a régebbi gyakorlatot, amely egyszerűen a szabad levegőbe engedte őket.

Karbantartási szempontból a forgattyúsház-szellőztetés állapota fontosabb, mint maga az öntvény, amely ritkán hibásodik meg. Egy eltömődött PCV-szelep vagy légtelenítő nyomásnövekedést okozhat, ami az olajat a tömítések és tömítőfelületek mellé kényszeríti, és szivárgáshoz vezet, míg a túlzott átfúvás gyakran a kopott gyűrűk vagy hengerfuratok tünete. A benne lévő olajat az előírt időközönként kell cserélni, mivel a forgattyúsház az a hely, ahol a szennyeződések felhalmozódnak.

A forgattyúsház szorosan kapcsolódik az általa kiszolgált alkatrészekhez: magában foglalja a főtengelyt, amelyet a hajtórudakon keresztül a dugattyúk hajtanak, és a blokk alsó szerkezeteként a belső égésű motor alapvető eleme.