Kereszttartó

A kereszttartó olyan teherhordó tartóelem, amely a jármű alvázának vagy karosszériájának teljes szélességében, keresztirányban fut át, és összeköti a két hosszanti oldalt, egymásnak feszítve azokat. Azért van rá szükség, mert a jármű elejétől a hátuljáig futó hosszú alvázgerendák vagy küszöbök – bármilyen erősek is külön-külön – terhelés alatt megnyúlnának és szétfeszülnének, ha semmi nem fogná őket össze; a kereszttartó adja ezt az összekötést, és a két párhuzamos tartóelemből merev, egységes szerkezetet formál.

Mechanikai szempontból első feladata a két oldal összekapcsolása, hogy a terhelések átadódhassanak közöttük, és a szerkezet egységként viselkedjen. Az alvázgerendák áthidalásával jelentősen megnöveli az elcsavarodással szembeni ellenállást – azzal a torziós mozgással szemben, amely akkor lép fel, amikor az egyik kerék egy bukkanóra fut, a többi viszont nem –, és ellenáll a hajlításnak és nyírásnak is, amelyet az úthibák terhelése okoz. Ennek eredménye olyan alváz vagy karosszéria, amely megtartja alakját, állandó értéken tartja a felfüggesztés és a kormányzás geometriáját, és megelőzi a kilengésből származó fáradásos repedéseket és zörgéseket.

A kereszttartók gyakran egyúttal fontos alkatrészek rögzítési pontjaiként is szolgálnak. Az első kereszttartó hordozhatja a motort és az első futóművet vagy a kormányművet; a középső kereszttartó gyakran a sebességváltót vagy az osztóművet tartja; a hátsó kereszttartók a felfüggesztés lengőkarjait vagy az üzemanyagtartályt rögzítik. Ha ezek a nehéz egységek a szerkezetet áthidaló tartóra kerülnek, terhelésük hatékonyan oszlik el mindkét oldal felé, és a futómű elrendezése is egyszerűbbé válik. Egyes változatok egyszerű, behegesztett vagy becsavarozott lemezsajtolatok vagy csövek, mások bonyolult, a kipufogórendszer, a hajtótengelyek és a felfüggesztés mozgáspályája köré formált szerkezetek.

A tartóelem mindkét fő építési mód esetében megjelenik. Az alvázra épített (body-on-frame) járműben a kereszttartók kötik össze a létraalváz két hosszú gerendáját, és nagyrészt ők határozzák meg annak csavarási merevségét. Az önhordó karosszériánál ugyanezt a szerepet a padlóküszöbök, a kalaptartó környéke és a válaszfalak közé hegesztett keresztirányú lemezsajtolatok és tartók töltik be, amelyek összekötik a karosszéria héját, és kialakítják azokat a terhelési útvonalakat, amelyek ütközéskor az utasokat is védik.

Karbantartási szempontból a kereszttartók kritikus szerkezeti elemek. Régebbi vagy terepjáró járműveken hajlamosak a korrózióra ott, ahol a sár és a só összegyűlik, és egy elrozsdásodott vagy megrepedt kereszttartó ronthatja mind a menettulajdonságokat, mind az ütközésállóságot, olykor a javításig forgalomképtelenné téve a járművet – ami a hazai műszaki vizsgán is azonnal kiderül. Mivel gyakran tartanak rögzítéseket, egy sérült kereszttartó a motor vagy a futómű beállítását is megzavarhatja.

A kereszttartó a jármű vázát meghatározó szerkezeti tartóelemek egyike. Szerves része az alváznak, a létraalváz keresztirányú összekötő fokait alkotja, beépíthető a hajtásláncot vagy a felfüggesztést hordozó kivehető segédkeretbe is, és sajátos rokona a műszerfal mögött az utasteret merevítő kompozit keresztgerenda.