Kettős keresztlengőkaros felfüggesztés

A kettős keresztlengőkaros felfüggesztés olyan független felfüggesztési elrendezés, amely minden kereket két, nagyjából háromszög alakú lengőkarral vezet meg; a két kar egymás fölött helyezkedik el. Azért alkalmazzák, hogy a mérnökök pontosan szabályozhassák, hogyan mozog a kerék a karosszériához képest, ami pedig meghatározza, hogyan érintkezik a gumiabroncs az úttal. Mivel a menetviselkedés, a tapadás és a stabilitás nagyban függ attól, hogy az abroncs felfekvési foltja egyenetlenségeken és kanyarodás közben is helyesen álljon, a kettős keresztlengőkaros megoldás régóta a pontos menetdinamikát igénylő járművek választása, a sportautóktól a prémium limuzinok elejéig és a versenygépek kerekeiig.

Minden lengőkar egy A vagy Y alakú elem, amely két ponton csatlakozik a karosszériához vagy a segédkerethez, és egyetlen gömbcsuklóval a kerékaggyhoz, vagyis a csonkállványhoz. A felső és az alsó kar együtt határozza meg a kerék mozgáspályáját a felfüggesztés behajlása és kirugózása közben. A rugó és a lengéscsillapító, gyakran egy egységbe épített rugó-csillapító elem, a függőleges mozgást szabályozza és elnyeli az útegyenetlenségeket. Mivel a két kar különböző hosszúságú és eltérő szögben építhető be, a tervezők pontosan alakíthatják, hogyan változik a kerék dőlésszöge és nyomtávja a felfüggesztés teljes mozgástartományában.

A gyakorlati haszon a geometria pontos szabályozása. A karok hangolásával a mérnökök az úthoz képest közel függőlegesen tarthatják az abroncsot még akkor is, amikor a karosszéria megdől a kanyarban, így a lehető legnagyobb felfekvési folt, vagyis a maximális tapadás marad meg. Ez az elrendezés jellegzetes előnye: míg egy egyszerűbb tengelycsonk megengedi, hogy a külső kerék a karosszériával együtt dőljön és kerékdőlést veszítsen erős kanyarodáskor, a jól megtervezett kettős keresztlengőkar ellensúlyozza ezt a hajlamot, így pontosabb a kanyarbefordulás, stabilabb a fékezés és kiszámíthatóbb a viselkedés a határhelyzetben.

Az elrendezésnek vannak közeli rokonai. A rövid-hosszú karos (SLA) felfüggesztés lényegében olyan kettős keresztlengőkar, amelyben a felső kar szándékosan rövidebb az alsónál a kerékdőlés-változás optimalizálása érdekében, és Észak-Amerikában a két kifejezést gyakran felcserélhetően használják. A többlengőkaros felfüggesztés úgy fogható fel, mint ennek továbbfejlesztése, amely a szilárd lengőkarokat több különálló rúdra cseréli, így egymástól függetlenül hangolhatók a geometriai jellemzők, igaz, nagyobb bonyolultság árán. Mindezekkel szemben áll a kompakt, olcsóbb MacPherson-rugóstag, amely a lengéscsillapítót a kerékmegvezetésbe építi, és csak egyetlen alsó kart használ.

A fő hátrányai a költség, a bonyolultság és a beépíthetőség. A kettős keresztlengőkar több alkatrészt, több csuklópersely és gömbcsuklót használ, mint a rugóstag, amelyek mindegyike kopó elem, és idővel kotyogást, kopogást vagy pontatlan kormányzást okozhat. Emellett több helyet is foglal, szűkíti a motornak vagy az alacsony motorháztető-vonalnak rendelkezésre álló teret, ezért is használnak sok átlagos elsőkerék-hajtású autó elején inkább rugóstagot. Ahol azonban a költségkeret és az elrendezés engedi, a kettős keresztlengőkar továbbra is etalon a menetkomfort és a menetviselkedés finomságában.