Elektronikusan vezérelt automata váltó (ECA)

Az elektronikusan vezérelt automata olyan hagyományos automata sebességváltó, amelyben azt, hogy mikor és hogyan történjen a fokozatváltás, egy erre szánt váltóvezérlő egység dönti el, nem pedig a tisztán hidraulikus logika. A korai automaták egy centrifugális szabályozóra támaszkodtak, amely a haladási sebességet mérte, valamint egy gázpedál-szelepre, amely a motor terhelését érzékelte; ezek a szelepháztömb szelephálózatán keresztül juttatták el a nyomás alatti olajat a megfelelő áttétel bekapcsolásához. Bármilyen leleményes volt is, ez a tisztán mechanikus és hidraulikus megközelítés kompromisszum maradt: a kapcsolási pontokat a rugóerők és a furatméretek rögzítették, a beállítás pedig csak egy átlagos üzemi állapothoz illeszkedhetett. Az elektronikusan vezérelt automatát éppen azért fejlesztették ki, hogy ezt a kompromisszumot megszüntesse, és a vezérlést egy mikroprocesszorra bízza, amely sokkal pontosabban és rugalmasabban reagál.

Az elektronikus rendszerben a vezérlőegység olyan jeleket olvas be, mint a jármű sebessége, a fordulatszám, a gázpedál állása és a kiválasztott menetmód, majd a szelepháztömbbe vagy arra szerelt, elektromosan működtetett mágnesszelepeket gerjeszt. Ezek a mágnesszelepek helyettesítik vagy felülírják a korábbi hidraulikus szabályozó- és modulációs köröket, és az olajat a bolygóműsorokat rögzítő és kioldó lamellás tengelykapcsolókhoz és fékszalagokhoz irányítják. Mivel a vezérlő képes felfuttatni a vonalnyomást, és az egyik elem kioldását átfedésbe hozni a következő bekapcsolásával, a tényleges váltást olyan finomsággal kezeli, amelyre a rögzített hidraulika nem volt képes: a nyomaték átadását elsimítja, nem pedig hirtelen rándulást enged meg.

A gyakorlati előnyök kézzelfoghatóak a vezető számára. A kapcsolások gyorsabbak és simábbak, a váltó hosszabban tarthat egy alacsonyabb fokozatot a határozottabb reakcióért, vagy korábban válthat magasabbra üzemanyag-megtakarítás céljából, a beállítás pedig szoftverben módosítható, nem pedig szelepek újraforgácsolásával. A gyártók ezt kihasználják az emissziós és fogyasztási célok elérésére, mert a váltó a motort közelebb tarthatja a leghatékonyabb üzemtartományához, és hamarabb zárhatja a nyomatékváltó hidrodinamikus kapcsolótárcsáját a csúszási veszteségek csökkentésére.

Az elektronikus vezérlés intelligensebb viselkedés alapjává is vált. Ha egyszer egy számítógép is a folyamat része, akkor megtanulhatja a vezetési stílust, felismerheti az emelkedőket és lejtőket, késleltetheti a felkapcsolást egy kanyarban, és összehangolódhat a motorvezérléssel, hogy váltás közben pillanatnyilag csökkentse a nyomatékot. Ezek a képességek alkotják az adaptív váltóvezérlés alapját, és beillesztik a sebességváltót a tágabb járműhálózatba, a menetstabilizáló és a sebességtartó rendszerek mellé.

Karbantartási szempontból a rendszer a megfelelő specifikációjú, tiszta olajtól, valamint az érzékelők és a vezetékezés épségétől függ; egy meghibásodott sebességjeladó vagy egy beragadt mágnesszelep jellemzően hibakódot és vészüzemmódot vált ki, nem pedig csendes, fokozatos romlást. Mára az elektronikusan vezérelt automata olyan elterjedt, hogy alapértelmezésnek számít, és a megnevezés nagyrészt történeti: azt az átmenetet jelöli, amely az automatát önálló hidraulikus eszközből a modern hajtáslánc szoftvervezérelt elemévé alakította.