Lökettérfogat (hengerűrtartalom)

A lökettérfogat az az összesített térfogat, amelyet a motor összes dugattyúja kisöpör, miközben a henger alsó holtpontjától a felső holtpontjáig halad egyetlen teljes ciklus alatt. Ez az egyik legrégebbi és legtartósabb módja a motor méretének leírására, mert megragadja a hengerek alapvető fizikai képességét a levegő-üzemanyag keverék beszívására és elégetésére. A számértéket a köznapi szóhasználatban leggyakrabban literben adják meg – például egy 2,0 literes motor esetében –, illetve köbcentiméterben (cm³) a kisebb motoroknál és motorkerékpároknál, ahol az 1998 cm³-t jellemzően kerekítve, 2,0 literként hirdetik.

Maga a számítás egyszerű geometria. Egyetlen henger lökettérfogata a furat keresztmetszetének (π szorozva a sugár négyzetével) és a löketnek, vagyis a dugattyú által megtett útnak a szorzata. Ezt az egy hengerre jutó értéket a hengerek számával szorozva kapjuk meg a teljes lökettérfogatot. Egy 2,0 literes négyhengeres motor tehát hengerenként nagyjából 500 cm³-t söpör ki. Fontos, hogy a lökettérfogat csak azt a térfogatot számolja, amelyen a dugattyúk áthaladnak; kihagyja a dugattyú felett a felső holtponton maradó kis kompressziós teret, amelyet ehelyett a kompresszióviszony kiszámításához használnak.

A lökettérfogat hagyományosan megbízható támpont volt a teljesítményre és a nyomatékra, mert a légköri nyomáson lélegző szívómotoroknál a nagyobb henger egyszerűen több levegőt szívott be, és löketenként több üzemanyagot tudott elégetni. A nagyobb motorok minden más tényező változatlansága mellett nagyobb teljesítményt adtak le, ezért társították sokáig a rajongók a nagy számokat – egy 5,0 literes V8-as, egy 3,0 literes soros hatos – a teljesítménnyel. Ez az összefüggés évtizedek motortervezésének adta az alapját, és egy adott motorcsaládon belül ma is nagyjából igaz.

A kényszertöltés jelentősen meggyengítette ezt a kapcsolatot. A turbófeltöltő vagy a kompresszor többletlevegőt nyom a hengerekbe, így egy kis lökettérfogatú motor egy sokkal nagyobb motoréval azonos levegőtömeget, és ezáltal teljesítményt képes előállítani. A korszerű 1,5 literes turbós benzinmotorok rendszeresen elérik a régebbi 2,5 literes szívómotorok teljesítményét; ezt a tendenciát downsizingnak nevezik. A lökettérfogat önmagában tehát már nem megbízható mércéje annak, mennyire erős egy mai motor; a feltöltési nyomás és az általános hangoltság ugyanannyit nyom a latban.

A lökettérfogat ennek ellenére megőrizte gyakorlati és szabályozási jelentőségét. Számos országban a gépjárműadó, a biztosítási besorolás vagy a forgalomba helyezési díjak részben a hengerűrtartalmon alapulnak, ami ezeken a piacokon régóta a kisebb motorok felé tereli a vásárlókat. Hatással van az üzemanyag-fogyasztásra, a kibocsátási besorolásra és a motortér fizikai beépíthetőségére is.

A lökettérfogatot a kapcsolódó fogalmakkal együtt érdemes értelmezni: a kompresszióviszony azt írja le, mennyire szorul össze a beszívott töltet, a dugattyú a lökettérfogatot meghatározó mozgó alkatrész, a szívó- és a kényszertöltésű motorok megkülönböztetése pedig megmagyarázza, miért teljesíthet ennyire eltérően két azonos hengerűrtartalmú motor.