Végáttétel

A végáttétel a jármű hajtásláncának utolsó fogaskerék-redukciós fokozata, amelyet a sebességváltó kimenete és az úttal érintkező kerekek között alkalmaznak. Azért létezik, mert a sebességváltó önmagában rendszerint nem tud elegendő összredukciót biztosítani ahhoz, hogy a gyorsan pörgő motort a viszonylag lassan forgó kerekekhez illessze. A lánc végén alkalmazott állandó, rögzített redukció egy utolsó alkalommal megsokszorozza a nyomatékot, és használható tartományba viszi le a fordulatszámot, így a hozzá választott értékek átfogóan hatnak az egész autó viselkedésére.

Fizikailag ez a redukció a differenciálművön belül zajlik, vagy a tengelyhajtó egységen (transzaxle) belül az elsőkerék-hajtású és sok keresztben elhelyezett kialakítás esetében, ahol a sebességváltó és a végáttétel közös házon osztozik. A redukciót egy kis kúpkerék (pinion), amelyet a sebességváltó hajt, és egy jóval nagyobb tányérkerék (gyűrűkerék) közötti áttétel hozza létre, amely a differenciálműhöz kapcsolódik. Egy 3,9 az 1-hez végáttétel azt jelenti, hogy a tányérkeréknek 3,9-szer annyi foga van, mint a kúpkeréknek, így a bemenetnek 3,9 fordulatot kell tennie a differenciálmű minden egyes fordulatára. A hátsókerék-hajtású autóknál ez a derékszögben találkozó kúp- és tányérkerékpár a hajtást is kilencven fokkal elfordítja a kardántengelytől a féltengelyek felé.

Az áttétel jelentősége abban áll, hogy a sebességváltó minden fokozatával összeszorzódik. Egy adott fokozatban az összáttétel az adott fokozat váltóáttétele megszorozva a végáttétellel, és ez az összevont érték határozza meg a kerékre jutó nyomatékot és az adott fordulatszámon elért haladási sebességet. Mivel a végáttétel egyformán vonatkozik az összes fokozatra, megváltoztatása egyszerre tolja el minden áttétel jellegét, ami hatékony hangolóeszközzé teszi.

Itt rejlik az egyensúlyozás művészete. A számszerűen nagyobb, rövidebb végáttétel erősebben sokszorozza a nyomatékot, élesíti a gyorsulást és javítja az elindulás vagy a kapaszkodás képességét, ám bármely adott haladási sebességnél megemeli a motor fordulatszámát, így rontja a fogyasztást és növeli a zajt utazósebességnél. A számszerűen kisebb, hosszabb végáttétel ennek az ellenkezőjét teszi: csökkenti az autópálya-fordulatszámot és üzemanyagot takarít meg a kifejezett húzóerő rovására. A gyártók az értéket a modell rendeltetéséhez igazítva választják meg, a rajongók pedig olykor lecserélik a differenciálmű fogaskerekeit, hogy újrahangolják az autót.

A gyakorlatban a végáttétel kéz a kézben dolgozik a korszerű sebességváltók gyorsító (overdrive) felső fokozataival, amelyek lehetővé teszik a tervezőknek, hogy meglehetősen rövid végáttételt építsenek be a fürge alsó fokozatok kedvéért, miközben alacsonyan tartják az utazó fordulatszámot. Szorosan kötődik a hídáttételhez, amely gyakran ugyanaz, csak másként kifejezve, valamint az egyes váltóáttételekhez, amelyeket megsokszoroz, mindezt a differenciálműben vagy az általa táplálva. Megértése magyarázza, miért érződhet két egyébként azonos autó, eltérő hátsóhíd- vagy tengelyhajtó-áttétellel, markánsan különbözőnek vezetés közben.