HDi

A HDi a PSA-csoport – a Peugeot és a Citroën anyavállalata, amely később a Stellantisba olvadt – kereskedelmi elnevezése a common-rail turbódízel motorcsaládjára. A megjelölés az ezredfordulón bukkant fel, amikor a PSA az egyik legkorábbi tömegpiaci gyártóként vezette be sorozatgyártásban a nagynyomású common-rail befecskendezést. A márkajelzés mögött teljesen szokványos modern dízel áll: a kifejezés inkább marketingidentitást jelöl, semmint egyedi technológiát, ugyanúgy, ahogy a CRDi, a CDI, a dCi és a TDI is mind ugyanazt az alapvető mérnöki megoldást címkézi fel a különböző gyártóknál.

A meghatározó jellemző maga a common-rail, vagyis egy közös nagynyomású tározó, amelyet egy motorhajtású szivattyú tölt fel nyomással. Az üzemanyag itt olyan nyomáson áll rendelkezésre, amely az egymást követő generációkban folyamatosan emelkedett: a legkorábbi egységek mintegy 1350 barjáról a legújabb konstrukciók bőven 2000 bar fölötti értékéig. Mivel a rendszernyomás független a fordulatszámtól, minden elektronikusan vezérelt mágnes- vagy piezoinjektor égési ciklusonként több, precízen adagolt adagot is le tud adni – jellemzően egy kis elő-, egy fő- és egy vagy több utóbefecskendezést –, mindezt a motorvezérlő egység irányításával.

A befecskendezés időzítésének és mennyiségének ez a finom szabályozása adja a HDi motorok jellegét. Az előbefecskendezés tompítja azt a hirtelen nyomásemelkedést, amely a régebbi dízeleknek a jellegzetes kopogását adta, így a motor halkabban és kulturáltabban jár, a pontos főbefecskendezés pedig javítja az égés hatékonyságát, csökkenti a fogyasztást és visszafogja a nyers kibocsátást. Az eredmény a dízelhajtáshoz társított erőteljes, könnyen hozzáférhető középfordulatú nyomaték, olyan kulturáltsággal párosulva, amelyet a korábbi, közvetett befecskendezésű egységek sosem tudtak nyújtani.

A HDi motorok igen széles lökettérfogat-tartományban készültek, a kisautók kis három- és négyhengeres egységeitől a nagyobb hathengeresekig, és a PSA saját márkáin jóval túl is elterjedtek. Hosszú távú vegyesvállalatok révén ugyanezek az erőforrások – gyakran a Forddal közösen fejlesztve – Ford, Volvo, Jaguar, Land Rover, Mini és Mazda modellekben is megjelentek, olykor e cégek saját dízeljelzései alatt. Ez a széles körű elterjedtség azt jelenti, hogy a 2000-es és 2010-es évek nagyon sok európai autója lényegében ugyanazt a HDi-hardvert hordozza.

A gyakorlatban ezek a motorok a minden modern dízelre jellemző kiszolgáló elemekre támaszkodnak: turbófeltöltőre, kipufogógáz-visszavezető (EGR) rendszerre, a későbbi egységeken pedig dízel-részecskeszűrőre és szelektív katalitikus redukcióra (SCR), hogy megfeleljenek a szigorodó Euro-normáknak. A nagyon magas befecskendezési nyomás tiszta, víztől mentes üzemanyagot és gondos karbantartást kíván, mivel az injektorok és a nagynyomású szivattyú precíz és költséges alkatrészek. A HDi megértése tehát a common-rail dízeltechnológia általános megértését jelenti; a rövidítés csak azt árulja el, melyik gyártó jelzése került rá.