Xenon nagy intenzitású kisülésű fényszóró (HID)

A xenon nagy intenzitású kisülésű fényszóró, amelyet általában HID rövidítéssel vagy egyszerűen xenonként emlegetnek, olyan világítástechnológia, amelynél a fény nem egy fémszál felizzításával, hanem egy gázzal töltött kapszulában húzott elektromos ívvel keletkezik. A prémiumautókon az 1990-es évek elején megjelent megoldás az első jelentős előrelépést hozta a fényszórók fényerejében a sealed-beam és a halogén korszak óta, és érzékelhetően fényesebb, fehérebb világítást nyújtott, ami alapvetően átformálta az éjszakai látási viszonyokat.

Egy HID-izzóban egyáltalán nincs fémszál. A kapszula xenongázt tartalmaz egy kis adag fém-halogenid sóval együtt. A működtetőegység, az úgynevezett ballaszt rövid, igen nagy, gyakran 20 000 volt körüli feszültséget ad rá, hogy ionizálja a gázt, és ívet hozzon létre a két elektróda között; a xenon biztosítja az azonnali, használható fényt az induláskor, miközben a felmelegedő fémsók elpárolognak, és fenntartják, illetve megszínezik az ívet. A folyamatos működés során a ballaszt sokkal alacsonyabb, állandó feszültségen szabályozza a lámpát. Egy jellemző, 35 wattos HID-lámpa nagyjából 3000 lument ad le, ami körülbelül kétszerese egy 55 wattos halogénizzó fényének, miközben kevesebb energiát fogyaszt és lényegesen tovább bír.

A vezető szempontjából a gyakorlati előny a nagyobb hatótávolságú és szélesebb fénykéve, valamint a nappali fényhez közeli, körülbelül 4000–4500 kelvines színhőmérséklet, amely csökkenti a szem terhelését, és élesebben kiemeli az útburkolati jeleket, a táblákat és a veszélyforrásokat. A fehérebb fényt sokan korszerűbbnek érzékelik, és részben emiatt vált a HID keresett felszereltséggé a felsőkategóriás és luxusmodelleken.

Ez a fényerő jogi és gyakorlati kötelezettséget is hoz magával: a HID-rendszereknél előírás az automatikus szintszabályozás, amely a tengelyterhelés vagy a fékezés miatti billegés közben is helyes irányban tartja a fénykévét, valamint a fényszórómosó, amely tisztán tartja a búrát, hiszen egy koszos vagy elállított HID-lámpa súlyosan vakíthatja a szembejövőket. Sok kivitel éles fény-árnyék határt adó lencsés vetítőfényszórót használ a vakítás megfékezésére. A bi-xenon kivitel egyetlen ívkapszulát alkalmaz mozgó terelőlemezzel, így egy fényforrásból adja a tompított és a távolsági fényt is.

A HID-nek vannak hátrányai is. Az izzóknak egy-két másodperc kell, mire elérik a teljes fényerőt, és nem villogtathatók gyorsan, így önmagukban kevéssé alkalmasak távolsági fény villogtatására külön fényforrás nélkül. A ballasztok és a gyújtók megnövelik a költséget és a bonyolultságot, egy meghibásodó ballaszt vagy egy elöregedett, rózsaszínes vagy lilás árnyalat felé elmozduló izzó cseréje pedig drága lehet. A halogénhez tervezett fényszóróházba szerelt utángyártott xenonkészletek hírhedt forrásai a veszélyes, szabályozatlan vakításnak.

A világítástechnika tágabb fejlődésében a HID átmeneti helyet foglal el. Prémiumválasztásként leváltotta a halogént, ám őt magát is jórészt kiszorították a LED- és mátrix-LED-fényszórók, amelyek azonnal kapcsolnak, az autó teljes élettartamáig bírnak, és lehetővé teszik az egyes fénykéveszegmensek külön tompítását. Szorosan kapcsolódik a bi-xenon fényszórókhoz, a kanyarba beforduló adaptív fényszórókhoz és a nappali menetfényhez, amelyek mind vele párhuzamosan fejlődtek.