A lóerő a motor teljesítményének legszélesebb körben idézett mértéke, vagyis annak, milyen ütemben alakítja át az üzemanyagban tárolt energiát hasznos mechanikai munkává. A mértékegységet James Watt alkotta meg a 18. század végén, hogy gőzgépeit eladhassa az általuk kiváltott igáslovakkal szemben, kifejezve a teljesítményüket olyan fogalommal, amelyet a vásárló már ismert. Egy lóerőt akkora erőkifejtésként határozott meg, amely másodpercenként 550 láb-font emelésére képes, és ez az érték rögzíti azóta is a brit mértékegységet.
A teljesítmény nem azonos az erővel vagy a húzóhatással; abból tevődik össze, milyen erősen tol a motor, és milyen gyorsan teszi ezt. Mechanikailag a teljesítmény egyenlő a nyomaték és a fordulatszám szorzatával, ezért a csúcsteljesítmény értékét mindig egy adott, percenkénti fordulatszámhoz (1/perc) kötve adják meg. Egy szerény nyomatékot leadó motor is fejleszthet nagy teljesítményt, ha gyorsan pörög, míg egy nagy, lomha egység ugyanazt nagyobb nyomatékkal, alacsonyabb fordulaton is hozhatja. Ez az összefüggés magyarázza, miért árul el önmagában keveset egy megadott lóerőszám, amíg nem olvassuk együtt azzal a fordulatszám-tartománnyal, amelyben rendelkezésre áll.
A vezető számára a lóerő leginkább a végsebességgel és a nagyobb sebességeknél mért gyorsulással áll összefüggésben, ahol a légellenállás leküzdéséhez nyers teljesítmény kell, nem pedig alsó tartományú erő. A legbeszédesebb akkor, ha a jármű tömegéhez viszonyítjuk: adott teljesítmény egy könnyű autót sokkal fürgébben hajt, mint egy nehezet, ezért a teljesítmény-tömeg arány jobban előrejelzi a menetteljesítményt, mint a lóerő önmagában. Két azonos teljesítményű autó gyökeresen másként viselkedhet attól függően, mekkora tömeget kell mozgatnia.
A mértékegységnek több, könnyen összekeverhető változata létezik. A brit, vagyis mechanikai lóerő a megszokott 745,7 watt. A metrikus lóerő – Németországban PS, Franciaországban és Olaszországban CV, máshol cavalli néven árulják – ennél valamivel kisebb, 735,5 watt, így a PS-ben megadott érték valamivel nagyobbnak látszik, mint ugyanazon motor brit lóerőben kifejezett adata. A kilowatt a szigorú SI-mértékegység, amely egyre gyakrabban jelenik meg az európai dokumentumokon, ahol egy kilowatt nagyjából 1,34 brit lóerővel egyenlő.
További különbség, hol és hogyan mérik az értéket. A fékpadi (brake) lóerő a főtengelyen vagy a lendkeréken, fékpadon mért teljesítményt jelenti, a hajtáslánci veszteségek előtt, míg a keréken mért lóerő az, ami ténylegesen az úthoz jut, és ez mindig alacsonyabb. A korszerű adatokat ezenkívül szabványosított hőmérsékleti és nyomási körülmények között veszik fel, hogy a megadott teljesítmények tisztességesen összehasonlíthatók legyenek. Értelmesen olvasva a lóerő továbbra is jó rövidítése a menetteljesítménynek, ám a nyomaték és a tömeg nélkül csak a történet felét meséli el.
- A motor teljesítményének bevett mértékegysége
- Teljesítmény = nyomaték × fordulatszám
- Változatai: brit lóerő, metrikus PS/CV és kW
- A nyomaték és a tömeg mellett olvasva a legbeszédesebb