Lóerő (LE)

A lóerő a motor teljesítményének kifejezésére használt hagyományos mértékegység, amely azt jelenti, milyen ütemben végez munkát, vagyis milyen gyorsan alakítja át az üzemanyag energiáját mozgássá. Ez az a szám, amelyhez a legtöbben nyúlnak, ha egy autó erejét akarják megítélni, mert a teljesítmény minden más egyetlen mérőszámnál inkább megszabja, milyen erősen és milyen gyorsan tud gyorsulni a jármű, és milyen végsebességet érhet el. A mértékegység a 18. század végéről származik, amikor James Watt egy ismerős viszonyítási alapot keresett gőzgépei eladásához, és egy lóerőt egy igavonó ló tartós húzóteljesítményéhez mérve határozott meg.

Fizikai jelentése pontos: a teljesítmény az időegység alatt végzett munka. Egy mechanikai lóerő körülbelül 746 wattnak, vagyis nagyjából másodpercenkénti 550 láb-fontnyi munkának felel meg, és közvetlenül összefügg a máshol használt metrikus egységekkel, ahol egy kilowatt körülbelül 1,34 lóerő, a metrikus PS (vagy cheval) pedig egészen kicsivel kisebb az angolszász értéknél. Mivel a teljesítmény az erőt és a sebességet együtt foglalja magában, ugyanaz a motor különböző fordulatszámon eltérő mennyiséget állít elő belőle, és egy megadott lóerőérték arra a csúcsra utal, amelyet a motor egy adott főtengely-fordulatszámon ér el.

A döntő összefüggés az, hogy a teljesítmény egyenlő a nyomaték és a fordulatszám szorzatával. A nyomaték az a csavaróerő, amelyet a motor kifejt; a lóerő ez az erő, az idő függvényében kifejtve, így a motor ott állítja elő a legnagyobb teljesítményt, ahol a nyomaték és a fordulatszám szorzata a legnagyobb, ami rendszerint magasan a fordulatszám-tartományban van, nem a nyomatékcsúcsnál. Ezért tudja egy magas fordulatra pörgő kis motor felérni egy nagyobb, lassabban forgó motor teljesítményével, és ezért határozza meg a teljesítménygörbe alakja – nem csupán a legmagasabb pontja –, milyen érzés vezetni az autót.

A gyakorlatban a lóerő a teljesítmény felső tartományát szabja meg: a nagy sebesség fenntartása a légellenállással szemben és a gyorsulás lendülete, amikor az autó már mozgásban van, ettől függ. A nyomaték ezzel szemben az alacsony fordulaton érzett azonnali lökést uralja, valamint azt a képességet, hogy az autó terhet vontasson vagy emelkedőt vegyen visszakapcsolás nélkül. Egy autó értelmes megítélése ezért a kettőt együtt olvassa, és a jármű tömegéhez méri, hiszen valójában a teljesítmény-tömeg arány jelzi előre a gyorsulást.

Több szabvány is megzavarhatja az összehasonlítást. A csupasz motoron mért bruttó értékek hízelgőbbek a valós teljesítménynél, míg a főtengelyen, a segédberendezésekkel együtt mért féklóerő és a hajtott kerekeken, az erőátviteli veszteségek után mért kerékteljesítmény fokozatosan reálisabb számokat ad. A gyártók megadhatnak DIN, SAE vagy ECE szerinti értékeket, amelyek vizsgálati körülményeikben kissé eltérnek, ezért egy közölt lóerőértéket akkor érdemes igazán értelmezni, ha tudjuk, hogyan mérték, és a nyomaték, a tömeg, valamint a rokon féklóerő és kerékteljesítmény társaságában olvassuk.