Hidraulikus szelephézag-kiegyenlítő (hidraulikus emelő)

A hidraulikus szelephézag-kiegyenlítőket gyakran hidraulikus emelőnek, hidraulikus tolórúdtartónak vagy hidraulikus hézagkiegyenlítőnek is nevezik; ezek a szelepvezérlés apró, önállóan beálló elemei, amelyek automatikusan nullán tartják a vezérműtengely és a szelepek közötti hézagot. Minden tányérszelepes motor velejárója egy alapvető gond: a vezérlés fémalkatrészei felmelegedéskor tágulnak, az idő múlásával pedig fokozatosan kopnak, így a hidegen beállított fix hézag üzem közben elhangolódik. Kiegyenlítés nélkül a túl kicsi hézag nyitva tarthatja és kiégetheti a szelepet, a túl nagy hézag pedig zajos, kedvezőtlen hatásfokú működéshez vezet.

Minden kiegyenlítő egy apró dugattyút és egy egyirányú visszacsapó szelepet rejt egy olyan házban, amelyet a motor nyomás alatt álló olajellátása táplál. Amikor a hozzá tartozó szelep zárva van, és a vezérlésben hézag mutatkozik, az olaj beáramlik a dugattyú alatti térbe, és egy gyenge belső rugó addig tolja kifelé a dugattyút, amíg minden hézag megszűnik. A visszacsapó szelep ezután bezárja az olajat, így amikor a vezérműbütyök lenyom, a bezárt olajoszlop szinte szilárd kapcsolatként továbbítja a nyitómozgást a szelepre. Terhelés alatt apró, szabályozott mennyiségű olaj elszivárog, amelyet a következő ütemben pótol a rendszer, így az egység folyamatosan követi a hézag változásait.

A legkézenfekvőbb előny a rendszeres kézi szelepállítás megszüntetése. Ez a régebbi motorokon megszokott művelet a szelepfedél leszerelését, a hézagok hézagmérővel történő ellenőrzését, valamint alátétek cseréjét vagy állítócsavarok elforgatását igényelte meghatározott szervizidőközönként. E karbantartási teher elhagyásával a megoldás csökkenti az üzemeltetési költségeket és a hibás szelepbeállítás kockázatát. Mivel a hézag mindig pontosan megszűnik, a szelepvezérlés halkabban és kisebb mechanikai ütésekkel jár, ami mérsékli a bütykök és a szelepvégek kopását, és kulturáltabb, simább járáshoz vezet.

A hidraulikus kiegyenlítők a motor felépítésétől függően több formában fordulnak elő. Egyesek serleg típusú emelőként közvetlenül a vezérműtengely alatt foglalnak helyet, mások a himbakar vagy az ujjszerű követő forgáspontját alkotják, a tolórudas motorokban pedig a bütykön futó emelőben kapnak helyet. Mindegyik ugyanazon az olajnyomásos elven működik, így viselkedésük közvetlenül a kenőrendszer állapotától függ.

Jellegzetes gyenge pontjuk a kattogó vagy kopogó hang, amely leggyakrabban hideg indításkor vagy hosszabb állás után hallható. Ez rendszerint azt jelzi, hogy egy kiegyenlítő kiürült, és még nem töltődött fel, vagy hogy az őt tápláló olaj szennyezett, nem megfelelő viszkozitású, esetleg túl kevés. Az elhasználódott, kátrányosodott olaj eltömítheti a finom csatornákat, és teljesen megakadályozhatja a kiegyenlítő felépülését, amitől az tartósan zajos marad. A megfelelő előírású olaj és szűrő rendszeres cseréje a legegyszerűbb módja annak, hogy némán működjenek, hiszen megbízhatóságuk teljes egészében azon múlik, hogy tiszta, megfelelő nyomású olaj jusson el a hengerfejhez.