0. szintű automatizálás

A 0. szintű automatizálás a hatfokozatú vezetésautomatizálási skála legalsó foka, amelyet az SAE International határozott meg a J3016 jelű szabványában, abban a keretrendszerben, amely a vezetési feladat gépi átvállalásának mértékét leíró közös nyelvvé vált. A 0. szinten a teljes dinamikus vezetési feladatot mindenkor az ember látja el: a kormányzás, a gyorsítás és a fékezés, valamint az út és a környezet folyamatos figyelése egytől egyig a volán mögött ülő dolga, a jármű mozgásának tartós gépi vezérlése nélkül.

Lényeges, hogy a 0. szint nem egyenlő a technika teljes hiányával. Egy jármű kifinomult aktív biztonsági és figyelmeztető rendszerekkel felszerelt lehet, és mégis a 0. szintbe sorolják, mert ezek a rendszerek nem vezérlik folyamatosan a kocsi mozgását. A meghatározó próba az, hogy egy rendszer tartósan, folyamatosan vezérli-e a kormányzást vagy a sebességet; ha nem, a jármű a 0. szinten marad, bármilyen fejlettek is az egyéb funkciói.

Ez a megkülönböztetés magyarázza, miért tartozik a 0. szinthez több ismerős biztonsági rendszer is. Az automatikus vészfékezés, amely csak pillanatnyilag avatkozik be, hogy egy küszöbön álló ütközést mérsékeljen vagy elkerüljön, azért számít 0. szintnek, mert rövid, eseményhez kötött beavatkozás, nem pedig folyamatos vezérlés. Ugyanez áll a menetstabilizáló rendszerre (ESC) és a blokkolásgátlóra (ABS), amelyek a fékeket csak pillanatokra szabályozzák, hogy a kocsi kormányozható maradjon, valamint az olyan figyelmeztető funkciókra, mint a holttér-figyelő, a sávelhagyásra figyelmeztető és az ütközésriasztó, amelyek tájékoztatnak, nem pedig vezetnek.

A következő fokozat határa pontos. A jármű abban a pillanatban lép a 1. szintre, amint egyetlen rendszer átveszi a vezetési feladat egyik tengelyének folyamatos, tartós vezérlését — vagy az oldalirányú tengelyt a kormányzáson keresztül, mint a sávtartó, vagy a hosszirányú tengelyt a sebességen keresztül, mint az adaptív sebességtartó —, miközben a vezető a másikat kezeli. A 0. szint tehát mindent magában foglal e küszöb alatt: a teljes skálát az egyszerű, segédrendszer nélküli autótól a gazdagon felszerelt modern járműig, amelynek vezetője mégis maga végez minden tényleges vezetést.

A 0. szint megértése elsősorban az elvárások beállítása és a felelősség kijelölése miatt fontos, mert világossá teszi, hogy a pillanatnyi biztonsági beavatkozások nem érnek fel az automatizálással, és nem csökkentik a vezető kötelességét, hogy teljes mértékben ura maradjon a járműnek. Ez rögzíti az SAE-skála alsó végét, közvetlenül az 1. szint és a felügyelt, 2. szintű részleges automatizálás alatt, és ez adja a viszonyítási pontot, amelyhez képest az olyan technológiákra épülő vezetéstámogató rendszerek, mint a blokkolásgátló, helyesen besorolhatók.