Merev híd (live axle)

A merev híd szilárd, hajtott tengely, amelyben egy kerékpárt egyetlen merev gerenda köt össze, a differenciálmű és a féltengelyek pedig egy robusztus házban kapnak helyet. Az angol elnevezésben szereplő "live" jelző arra utal, hogy a híd hajtást is továbbít, szemben a "dead" gerendahíddal, amely csupán megtámasztja a kerekeket, de nem hajtja azokat. A merev hídnál az egész szerkezet, a differenciálmű házával együtt, egyetlen egységként mozog, a két végén lévő kerekek pedig rögzített kapcsolatban maradnak egymással és a tengelygerendával.

A hajtás a kardántengely felől, a gerenda közepére szerelt differenciálművön keresztül jut a hídba. Onnan két belső féltengely viszi a nyomatékot kifelé, a kerékagyakhoz. Mivel a kerekeket a merev gerenda köti össze, amikor az egyik kerék egy bukkanóra fut fel, a megosztott szerkezeten keresztül a másik kerékre is hatás éri, és az egész híd egyetlen tömegként mozdul el. A hidat futóműkarok, valamint laprugók vagy tekercsrugók rögzítik, a rezgéseket pedig külön lengéscsillapítók fogják, a gerenda azonban sosem hajlik meg annyira, hogy az egyik kerék teljesen függetlenül mozoghasson a másiktól.

A merev híd tartós népszerűsége erejében, egyszerűségében és tartósságában rejlik. Kevés mozgó alkatrésze és zárt, masszív háza révén a nagy terhelést, a durva bánásmódot és az elhanyagolást sokkal jobban viseli, mint a kényesebb független felfüggesztések. Terepen kiváló kerékkitérítést kínál, így az egyenetlen talajon is a felszínen tartja a gumikat, és terheléstől függetlenül állandó hasmagasságot biztosít a differenciálmű alatt. Ezek a tulajdonságok teszik természetes választássá a pickupok, a nehéz haszongépjárművek és a kifejezetten terepre szánt járművek esetében, ahol a strapabíróság és a teherbírás minden más szempontot felülír.

Fő hátránya a menetdinamikában mutatkozik meg. Mivel a két kerék össze van kötve, az egyik oldalon érő bukkanó a másikat is megzavarja, a teljes hídszerkezet nagy rugózatlan tömege pedig nehezen reagál gyorsan az útegyenetlenségekre. Ennek eredménye darabosabb menetkomfort és pontatlanabb úttartás, mint amilyet egy jól megtervezett független felfüggesztés nyújtani képes, különösen rossz úton, nagyobb sebességnél. Éppen ez a kompromisszum az oka annak, hogy a személyautók többsége régen lemondott a merev hátsó hídról a független megoldások javára.

A hajtáslánc tágabb összefüggésében a merev híd az egyik szélső pontot képviseli azon a skálán, amelynek másik végén a teljesen független, külön féltengelyekkel és homokinetikus csuklókkal szerelt felfüggesztés áll. A terepre szakosodott járművek a merev hidat akár zárható differenciálművel is párosíthatják, hogy szélsőséges körülmények között mindkét kerékre garantáltan azonos nyomaték jusson. A merev híd így nem elavult maradvány, hanem tudatos mérnöki döntés, amelyet ott választanak, ahol a strapabíró egyszerűség és a kerékkitérítés többet ér a kifinomult menetkomfortnál.