Nitro (N2O)

A dinitrogén-oxid színtelen gáz, kémiai jele N2O, és a versenysport meg a tuningvilág berkeiben az extra teljesítmény egyik legismertebb jelképévé vált. Nem üzemanyag, és önmagában nem ég el, hanem oxigénhordozóként működik. Egy motor teljesítményét alapvetően az korlátozza, mennyi üzemanyagot képes elégetni, az üzemanyag elégetéséhez pedig oxigén kell. Ez az oxigén rendes körülmények között a hengerekbe beszívott levegőből származik, amely térfogatra nézve csupán mintegy 21 százalékban tartalmaz oxigént. A nitro éppen ezt a szűk keresztmetszetet bontja meg: az égéstérben felszabaduló többletoxigén révén több üzemanyagot lehet beadagolni és elégetni, ciklusonként több energiát kinyerve.

A működés kulcsa az, mi történik az N2O-val a hő hatására. A palackban nyomás alatt, folyékony állapotban tárolt anyagot a szívórendszerbe fecskendezik, és ahogy az égési hőmérséklet nagyjából 300 Celsius-fok fölé emelkedik, a molekula nitrogénre és oxigénre bomlik. Ez a bomlás egyszerre két hasznos dolgot tesz. Szabad oxigént szabadít fel, így a 21 százalékos környezeti arány fölé emeli az égéshez rendelkezésre álló oxigén mennyiségét, a folyadék elpárolgása pedig erősen lehűti a beáramló töltetet. A sűrűbb, hidegebb töltet több oxigénmolekulát zsúfol a hengerbe, tovább erősítve a hatást. Lényeges, hogy a nitrót mindig extra üzemanyaggal együtt kell adagolni; a gáz beadagolása a keverék dúsítása nélkül veszélyesen sovány, romboló égést okozna.

A hozadék drámai és szinte azonnali teljesítményugrás, amelyet gyakran a szerény 25 lóerős adagtól egészen az erősen felépített motorokon mért több száz lóerőig terjedőnek mondanak. Mivel a rendszer gombnyomásra is bekapcsolható, igény szerint, nem pedig a fordulatszámmal fokozatosan épülve adja a teljesítményt. Éppen ez tette a gyorsulási versenyek jellegzetes eszközévé, ahol a gázt gyakran a NOS márkanéven árulják és ismerik. Egyetlen, tökéletesen időzített löket a pályán pontosan az a feladat, amelyre a nitro a legalkalmasabb.

Ez az erőssége egyben a fő korlátja is. A készlet véges, a fedélzeti palack mérete határolja be, így egy nitroadag másodpercekig, nem percekig tart, és újratöltéssel kell pótolni. A feltöltéssel ellentétben nem nyújt folyamatos nyereséget. A rendszereket nagyjából nedves szettekre, amelyek a nitrót és az üzemanyagot együtt juttatják be, és száraz szettekre osztják, amelyek a motor saját üzemanyagrendszerére bízzák a keverék dúsítását; a hengerenkénti közvetlen befecskendezés pedig a legnagyobb és legegyenletesebb teljesítményt adja.

A felszabaduló többletenergia valós terhelést ró a motorra. A jóval magasabb hengernyomás és hőmérséklet kopogásos égéshez, megolvadt dugattyúkhoz, eltört hajtórudakhoz vagy kiégett szelepekhez vezethet, ha az üzemanyag-adagolást, a gyújtásidőzítést vagy a sűrítést nem igazítják a megnövekedett terheléshez. Ezért a nitrót a turbófeltöltőtől vagy a kompresszortól elkülönülő teljesítménynövelő eszközként kezelik, hiszen azok mechanikusan sűrítenek több levegőt, és tartós, nem pedig pillanatnyi többletet adnak. Megfontoltan alkalmazva a nagy lóerő egyik legolcsóbb forrása; figyelmetlenül használva pedig a motor tönkretételének egyik leggyorsabb módja.