Utaspozíció-érzékelő rendszer (OPDS)

Az utaspozíció-érzékelő rendszer, rövidítve OPDS, a Honda olyan biztonsági technológiája, amelynek célja, hogy a légzsák nyílása megfontolt, ne pedig válogatás nélküli legyen. A korai légzsákok egyetlen, teljes erejű töltettel nyíltak, valahányszor egy ütközés átlépett egy küszöbértéket; ez a stratégia sok életet mentett meg, ám maga is sérülést vagy halált okozhatott azoknak az utasoknak, akik kistermetűek, vékony testalkatúak voltak, vagy a felfúvódás pillanatában túl közel ültek a légzsákhoz. Az OPDS éppen ezt a hiányosságot orvosolja azzal, hogy érzékeli, ki ül az első utasülésen és milyen helyzetben, így a biztonsági rendszer ehhez igazíthatja, vagy akár vissza is tarthatja a nyílást.

A rendszer szíve egy, az üléstámlába szőtt érzékelő. A Honda megoldása elektromosan vezető szálat alkalmaz, amely a támla teljes felületén mintázatot alkot, és amelynek elektromos ellenállása a rátámaszkodó személy nyomásától, érintkezési felületétől és testtartásától függően változik. Ennek az érzékelőhálónak a jeleiből a vezérlőelektronika megbecsüli az utas méretét és ülőhelyzetét, és így megkülönbözteti például a helyesen ülő felnőttet a vékony gyermektől vagy a műszerfal felé, a veszélyes zónába előrehajló felnőttől.

Ez az információ a légzsák vezérlőlogikáját táplálja, amely ezután döntést hoz a nyílásról. Ha a rendszer úgy ítéli meg, hogy az első utas helyesen ülő, átlagos testméretű felnőtt, a légzsák élesedik, és ütközés esetén kinyílik. Ha viszont kistermetű utast, gyermeket vagy olyan személyt érzékel, akinek a feje vagy a törzse rossz helyzetben, a légzsák felfúvódási útjában van, teljesen letilthatja az utasoldali légzsákot. Ezzel megszünteti annak kockázatát, hogy a felfúvódás robbanásszerű ereje, amely az első ezredmásodpercekben jóval óránként száz mérföld feletti sebességgel halad, a lehető legrosszabb távolságból csapódjon egy védtelen utasnak.

Az OPDS az adaptív, vagyis úgynevezett intelligens biztonsági rendszerek tágabb nemzedékéhez tartozik, amely akkor jelent meg, amikor a hatóságok és a gyártók az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején a légzsák okozta sérülésekkel küzdöttek. Hasonló célt más gyártók súlyalapú utasbesoroló matracokkal, kapacitív érzékeléssel vagy ultrahangos pozíciófigyeléssel érnek el. Közös bennük az elmozdulás az egységes, mindenkire ugyanúgy ható töltettől egy olyan rendszer felé, amely olvassa az utast, és ehhez igazítja a védelmet, olykor kétfokozatú gázgenerátorokkal kiegészítve, amelyek nemcsak az időzítést, hanem a nyílás erejét is változtatják.

A gyakorlatban a rendszernek vannak megértésre érdemes finomságai. Mivel az üléstámlával való érintkezésből következtet a foglaltságra, a műszerfalon rendszerint egy jelzés mutatja a vezetőnek, hogy az utasoldali légzsák épp be van-e kapcsolva, a szokatlan ülőhelyzet, a vastag ruházat vagy az ülésre tett csomag pedig befolyásolhatja a leolvasást. A biztonsági öv és a légzsák elektronikus vezérlőegysége által felügyelt tágabb érzékelőhálózat mellett, nem helyett működik. Egy olyan integrált csomag részeként, amely oldal- és függönylégzsákokat is tartalmazhat, az OPDS azt az elvet testesíti meg, hogy a korszerű biztonsági rendszer akkor véd a legjobban, ha minél többet tud a védendő személyről.