A bekapcsolható (part-time) négykerék-hajtás olyan rendszer, amely normál vezetés közben csak két kereket hajt, és lehetővé teszi a vezető számára, hogy szükség esetén, többletvonóerő igénye mellett mind a négy kereket bekapcsolja. Ez a több keréken keresztüli hajtás legrégebbi és legstrapabíróbb formája, amelyet régóta a haszonelvű terepjárókkal, pickupokkal és mezőgazdasági járművekkel kötnek össze. A meghatározó jellemző, hogy a négykerék-hajtás nem állandó állapot, hanem tudatos választás, amelyet a vezető hoz meg, és amelyet kizárólag laza, csúszós vagy kis tapadású felületekhez, például sárhoz, hóhoz, homokhoz vagy kavicshoz szántak.
A mechanizmus központi eleme a váltó mögé szerelt osztómű. Kétkerék-hajtású üzemmódban az osztómű a nyomatékot egyetlen tengelyre, általában a hátsóra irányítja. Amikor a vezető a négykerék-hajtást választja, az osztómű mechanikusan ugyanahhoz a hajtáshoz kapcsolja az első tengelyt, így mindkét tengely együtt forog. Lényeges, hogy a part-time rendszerben nincs középdifferenciál a két tengely között. Bekapcsolás után az első és a hátsó kardántengely azonos átlagfordulatra van zárva, ami éppen a maximális vonóerőt adja laza talajon, ugyanakkor a fő korlátját is meghatározza.
Ez a korlát a hajtásláncban felépülő feszültség. Amikor a jármű kanyarodik, az első kerekek hosszabb utat tesznek meg, mint a hátsók, így a két tengely természetes módon kissé eltérő fordulatszámra törekszik. Mivel a tengelyek össze vannak zárva, és nincs középdifferenciál, amely elnyelné a különbséget, ennek az eltérésnek jó tapadású felületen nincs hová elszöknie. Száraz aszfalton a gumik nem tudnak megcsúszni, hogy feloldják, így csavaró feszültség épül fel a hajtásláncban, ami gumicsúszást, nehézkes kormányzást, hajtáslánc-megszorulást, idővel pedig mechanikai károsodást okoz. Laza felületen a gumik éppen eleget csúsznak ahhoz, hogy ártalmatlanul levezessék a különbséget, ezért a part-time 4WD-t kizárólag az aszfalton kívül szabad használni.
A rendszer nagy erényei az egyszerűség, a strapabíróság és a hatékonyság. Középdifferenciál, valamint a hozzá tartozó kuplungok vagy viszkózus tengelykapcsolók nélkül a hardver robusztus, olcsón gyártható és könnyen javítható, ami a munka- és expedíciós járműveknél nagyra értékelt tulajdonság. A mindennapi közúti használat csak két keréken történő hajtása minimalizálja a hajtáslánc veszteségét, csökkentve a fogyasztást és a kopást a tartósan hajtott négykerék-hajtású elrendezéshez képest.
Sok part-time rendszer egy hegymászó fokozatkészlettel egészül ki az osztóműben, amely megsokszorozza a nyomatékot az akadályokon való átmászáshoz vagy a meredek lejtők ellenőrzött leereszkedéséhez. A választás hagyományosan padlóra szerelt karral történt, ma azonban már gyakori az elektronikus nyomógombos vagy tárcsás vezérlés. A part-time 4WD szembeállítható a tartós (full-time) négykerék-hajtással, amely középdifferenciált tartalmaz, és bármilyen felületen biztonságosan használható, valamint az összkerékhajtású (AWD) rendszerekkel, amelyek automatikusan osztják el a nyomatékot. A köztük való választás a terepképesség, a közúti viselkedés és a költség egyensúlya.
- Normál esetben két kereket hajt; a 4WD-t a vezető kapcsolja be
- Nincs középdifferenciál — bekapcsoláskor a tengelyek össze vannak zárva
- Száraz aszfalton NEM szabad használni (feszültség épül fel)
- Egyszerű, strapabíró és közúton gazdaságos