quattro

A quattro az Audi saját márkaneve az összkerékhajtó technológiájára, amelyet kínálatának nagy részében alkalmaz. A szó, amely olaszul négyet jelent, 1980-ban jelent meg, és azóta az autóipar egyik legismertebb védjegyévé vált, olyan szorosan kötődve az Audihoz, hogy szinte önálló almárkaként működik. Bár a név egyetlen marketingidentitást jelöl, valójában meglehetősen eltérő mechanikus rendszerek családját takarja, amelyek négy évtized alatt jelentősen fejlődtek.

A technológiát az eredeti Audi Quattro tette híressé, egy 1980-ban bemutatott, turbófeltöltős kupé, amely az állandó négykerékhajtást elhozta a nagy teljesítményű közúti és raliautókba. A világbajnokságban a nyolcvanas évek elején aratott fölénye megmutatta, hogy mind a négy kerék hajtása képes átformálni a tapadást, a gyorsulást és a stabilitást, különösen laza vagy csúszós felületen, és széles körben neki tulajdonítják, hogy a gyors közúti autókban általánossá tette az összkerékhajtást. Ez a versenymúlt máig központi eleme a márka vonzerejének és annak, ahogy a közönség a quattro jelentését érti.

Mechanikai értelemben a quattro nem egyetlen szerkezet, hanem több. A klasszikus, hosszában beépített motoros quattro évtizedeken át Torsen központi differenciálműre épült, egy mechanikus, nyomatékérzékelő egységre, amely a hajtást az első és hátsó tengely közt osztja meg, sok változatban hátrafelé eltolva, és elektronikus beavatkozás nélkül automatikusan a jobban tapadó tengelyre küld több nyomatékot. Ez a tisztán mechanikus, állandóan működő jelleg adta a quattro hírnevét a kiszámítható, átlátszó viselkedéséről. A kisebb platformokra épülő, keresztben beépített motoros modellek ezzel szemben elektronikusan vezérelt, többtárcsás tengelykapcsolót használnak, gyakran Haldex-típusú egységet, amely rendesen az első kerekeket hajtja, és csak akkor kapcsolja be a hátsót, amikor megcsúszást észlel vagy számít rá.

A vezető számára a gyakorlati hatás a jobb tapadás rossz körülmények közt, a biztosabb menettulajdonságok nagy sebességnél, és a képesség, hogy jelentős teljesítményt vigyen az útra anélkül, hogy az első kerekek kapálóznának. Mivel a rendszerek eltérnek, a jellegük is más: egy Torsen-alapú quattro állandóan letapadtnak és hátsókerék-hangsúlyosnak hat, míg egy tengelykapcsoló-alapú rendszer inkább igény szerinti összkerékhajtásként viselkedik, amely takarékossági okból alaphelyzetben első kerekeket hajt. Az újabb fejlesztések, mint a quattro ultra technológiával, akár teljesen le is tudják kapcsolni a hátsó tengelyt, amikor nincs rá szükség, és előrejelző módon kapcsolják vissza az üzemanyag megtakarítása érdekében.

A tágabb piacon a quattro az Audi megfelelője a Mercedes-Benz 4MATIC és a BMW xDrive rendszerének, vagyis minden gyártó saját elnevezése az összkerékhajtó megoldására. A quattro megértése tehát annak felismerését jelenti, hogy a jelzés a mind a négy keréken keresztüli hajtás képességét és egy sajátos sportos örökséget ígér, miközben a pontos szerkezet, vagyis a központi differenciálmű vagy a tengelykapcsoló-csomag, és annak viselkedése az adott modelltől és kortól függ, amelybe beépítették.