Kitérés (rebound)

A kitérés a futómű mozgásának kinyúló szakaszát jelöli, azt a pillanatot, amikor a rugó visszanyomja a kereket lefelé, el a karosszériától. Ez az egyik fele annak az állandó fel-le ciklusnak, amelyet a futómű végez, miközben a jármű egyenetlen úton halad. Amikor egy kerék bukkanóhoz ér, a futómű összenyomódik, ezt a mozgást benyomódásnak nevezik; a kitérés az ellentétes löket, amikor ez az összenyomódás feloldódik, és a futómű ismét kinyúlik, akár azért, mert a kerék egy frissen megmászott bukkanóról tér vissza, akár azért, mert egy mélyedésbe vagy gödörbe ereszkedik a felületen.

A mögötte álló fizika a rugóval kezdődik. A bukkanótól ért rugó energiát tárol, ahogy összenyomódik, majd ezt az energiát úgy adja le, hogy visszanyomja magát. Magára hagyva a rugó túl messzire és túl gyorsan nyúlna ki, túllendülne, és többször fel-le lengene, mielőtt megnyugszik, miközben az autó imbolyogna, a gumiabroncs pedig pattogna az úton. A kitérés tehát nemcsak mozgás, hanem olyan szakasz, amelyet szándékosan szabályozni kell, és e szabályozás a futóműtervezés egyik központi feladata.

E szabályozást a lengéscsillapító végzi. A lengéscsillapító úgy fékezi a mozgást, hogy a hidraulikafolyadékot apró szelepeken és furatokon kényszeríti át, a rugó energiáját hővé alakítva, és így csillapítva a lengést. Lényeges, hogy a lengéscsillapítókat eltérő mértékben hangolják a benyomódás és a kitérés fékezésére, mert a két löketnek más-más igénye van. A jól eltalált beállítás rendszerint határozottabban csillapítja a kitérést, mint a benyomódást, hiszen a benyomódó löketnek gyorsan engednie kell, hogy a kerék elnyelje a bukkanót, míg a kitérő löketet meg kell fékezni, hogy a rugó ne lökje vissza túl hevesen a kereket.

A kitérés szabályozásának minősége közvetlenül kihat a menetkényelemre és a tapadásra is. Ha a kitérés túl lágy, az autó a bukkanók után úszik és bólint, a gumiabroncs pedig pillanatnyilag elveszítheti a szilárd érintkezést az úttal, ahogy lefelé lökődik, ami csökkenti a tapadást és a kiszámíthatóságot. Ha túl kemény, a kerék nem tud elég gyorsan kinyúlni ahhoz, hogy egy mélyedésbe kövesse az utat, így a gumiabroncs más módon veszíti el az érintkezést, a menet pedig nyers és rázós lesz. A folyamatos abroncs-érintkezés fenntartása a kitérő löket alatt az, ami az autót hullámzó felületeken is megtartottá és higgadttá teszi.

A kitérés megértése a tágabb futóművel való kapcsolatát is tisztázza. Természetes párja a benyomódásnak, a kettő együtt határozza meg a teljes futóműutat a teljes összenyomódás és a teljes kinyúlás között. A sport- és terepjárókon az állítható lengéscsillapítók gyakran lehetővé teszik a kitérés és a benyomódás külön hangolását, így a mérnökök és a rajongók beállíthatják a higgadt menet és a feszes karosszériakontroll közötti egyensúlyt. A kitérés minden esetben arra emlékeztet, hogy egy futóművet legalább annyira az minősít, milyen kecsesen tér vissza, mint az, hogyan nyeli el a kezdeti ütést.