A defekttűrő, vagyis run-flat abroncs azzal a céllal készül, hogy a levegő elvesztése után is megtartsa a jármű tömegét és menetképes maradjon, így a vezető nem kényszerül azonnali megállásra és kerékcserére, hanem korlátozott távolságon tovább haladhat. Két előny vezérli a kialakítását: egyrészt megszünteti az út szélén végzett kerékcsere veszélyét és kényelmetlenségét, különösen autópálya leállósávjában vagy rossz időjárási körülmények között, másrészt lehetővé teszi a gyártók számára a pótkerék teljes elhagyását, így visszanyerik az általa elfoglalt súlyt és csomagtérhelyet. A megoldás a hirtelen leeresztést vészhelyzetből kezelhető szituációvá alakítja.
A legelterjedtebb változat az önhordó run-flat, amely jelentősen megerősített oldalfalakkal dolgozik. A hagyományos abroncs oldalfala a belső nyomásra támaszkodva tartja meg alakját; ennek elvesztésekor az oldalfal a jármű súlya alatt összeroskad, és a gumi néhány méteren belül tönkremegy. A run-flat oldalfalát többletgumival és hőálló betétekkel építik fel, amelyek elég merevek ahhoz, hogy önállóan viseljék a jármű terhelését, így az abroncs levegő nélkül is megtartja profilját. Ritkábban alkalmazott alternatíva a támasztógyűrűs rendszer, amelynél a keréken elhelyezett kemény gyűrűre ül rá a leeresztett futófelület.
Mivel a leeresztett abroncsot a szerkezet, nem pedig a nyomás tartja meg, szigorú korlátok vonatkoznak a használatára. A szokásos útmutatás körülbelül 80 kilométeres továbbhaladást enged meg, nagyjából 80 kilométer/órás sebességig, ami elegendő egy szervizig vagy biztonságos helyig, de hosszú út folytatásához nem. E határok túllépése túlhevíti az oldalfal betéteit, és hirtelen meghibásodás kockázatával jár. A megerősített felépítés tehát hazajutást segítő megoldás, nem pedig végleges javítás, és a leeresztve futott run-flat abroncsot rendszerint cserélni kell.
A biztonságon túli legfőbb előny a pótkerék, az emelő és a szerszámok elhagyása, ami csökkenti a jármű tömegét, helyet szabadít fel, és feleslegessé teszi, hogy forgalmas úttest mellett guggolva kelljen pótkereket szerelni. Ezzel magyarázható, hogy a run-flat sok prémium és sportautó gyári felszereltsége. A hátrányok ugyanilyen valósak: a merevebb oldalfal több útegyenetlenséget ad át, így a menetkomfort keményebb és olykor zajosabb, az abroncsok pedig nehezebbek, drágábban beszerezhetők és cserélhetők, kevesebb szerelési lehetőséggel.
A run-flat csak akkor biztonságos, ha a vezető tudomást szerez a leeresztésről, mert kívülről alig ad jelet róla. Ezért a defektjelző rendszer (TPMS) gyakorlatilag kötelező a run-flat abroncsok mellett, hiszen olyan nyomásvesztésre figyelmeztet, amelyet a kormányzáson vagy a futáson keresztül a vezető esetleg észre sem venne. A tulajdonosoknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy a legtöbb run-flat leeresztve futás után már nem javítható, felszerelésük pedig a merev oldalfal miatt megfelelő eszközöket és szakértelmet igényel.
- Defekt után is működőképes a megerősített oldalfalnak köszönhetően
- Körülbelül 80 km megtehető 80 km/h sebességig egy szervizig
- Lehetővé teszi a pótkerék elhagyását, így súlyt takarít meg
- Keményebb menet és magasabb ár; TPMS szükséges a leeresztés jelzéséhez