Eltérő hosszúságú lengőkaros futómű (SLA)

Az eltérő hosszúságú lengőkaros futómű, amelyet szinte mindig az SLA rövidítéssel emlegetnek, a kettős keresztlengőkaros elrendezés egy sajátos megvalósítása, amelyben a felső vezetőkart szándékosan rövidebbre készítik az alsónál. Azért létezik, mert a futómű mérnökei nemcsak azt akarják szabályozni, milyen messzire mozdul el a kerék, hanem azt is, hogyan változik az úthoz viszonyított szöge a mozgás során. A két kar hosszának és beépítési szögének egymástól független megválasztásával a tervező megszabhatja, milyen pályát követ a kerék összenyomódás és kinyúlás közben, amit egy egyszerűbb elrendezéssel nehéz elérni.

Mechanikailag a kerékagyat két nagyjából vízszintes kar tartja, amelyek belső végükön az alvázhoz, külső végükön a tengelycsonkhoz csuklósan kapcsolódnak. Mivel a felső kar rövidebb, a kerék emelkedésekor szűkebb íven leng, mint a hosszabb alsó kar. A geometriát úgy alakítják ki, hogy terhelés alatt a kerék teteje az aljához képest befelé húzódjon, így fokozatosan növekvő negatív dőlésszög (camber) jön létre. A függőleges terheléseket tekercsrugó és csillapító, gyakran egybeépített rugóstag veszi fel, míg az oldalirányú és kormányzási erőket a karok és egy külön nyomtávrúd kezelik.

A gyakorlati haszon erős kanyarodáskor jelentkezik, amikor a karosszéria megdől, és a terhelt külső kerék felfelé, a behajlási tartományába kényszerül. Az SLA-geometriába épített dőlésszög-növekedés ellensúlyozza a billenést, így az erősen terhelt külső abroncs közel függőleges marad, és futófelületét egyenesen az aszfaltra fekteti. Ennek eredménye nagyobb, egyenletesebben terhelt érintkezési felület, kiegyenlítettebb tapadás és kiszámíthatóbb menettulajdonság, ezért is kedvelik az elrendezést a sportautókon, sok elsőmotoros sportkocsin és a versenygépeken.

Az SLA a tágabb kettős keresztlengőkaros család egy kifinomult változata, és közeli rokona a multilink kialakításnak, amely a karokat több külön kötőelemre bontja a még finomabb szabályozás érdekében. Történetileg az eltérő hosszúságú keresztlengőkarok akkor terjedtek el, amikor a független első futómű felváltotta a merev tengelyt, és az elrendezés az 1960-as évek gran turismóitól a modern szuperautókig és sok pickup elejéig mindenütt megjelent. A pontos karhosszakat, csuklómagasságokat és szilentkeménységeket az adott jármű tömegéhez, hasmagasságához és rendeltetéséhez hangolják.

Az ellentételezés a bonyolultság és a költség. Az SLA több önálló alkatrészt, csuklót és alvázrögzítési pontot használ, mint egy McPherson-rugóstag, több helyet foglal a kerékjárati ívben és többletsúlyt ad, ami mind költségesebbé teszi a gyártást és a javítást. A szilentek és gömbcsuklók idővel kopnak, egy ütés pedig megzavarhatja a gondosan beállított futóműgeometriát, ezért fontosak az időszakos beállítás-ellenőrzések. A helyszűkével küzdő vagy alacsonyabb árú járművekhez a rugóstag marad a praktikus választás, de ahol a végső tapadás és a menettulajdonság a cél, ott az eltérő hosszúságú lengőkaros elrendezést nehéz felülmúlni.