Abroncsnyomás-ellenőrző rendszer (TPMS)

Az abroncsnyomás-ellenőrző rendszer – általánosan használt rövidítéssel TPMS – figyelmezteti a vezetőt, ha egy vagy több gumiabroncs nyomása jelentősen a helyes érték alá esik. Azért van rá szükség, mert az alulfújtság egyszerre gyakori és alattomos: az abroncsok az idő múlásával és apró szúrásokon át természetes módon veszítenek nyomásukból, a veszteség szabad szemmel nehezen észlelhető, és sok vezető ritkán ellenőrzi kézzel a gumikat. Márpedig már a mérsékelt alulfújtság is rontja a biztonságot és a hatékonyságot, így az automatikus figyelmeztetés fontos hiányt pótol a rendszeres járműápolásban.

Két alapvetően eltérő megközelítés létezik. A közvetlen TPMS minden kerékbe egy elemmel működő érzékelőt helyez, amely rendszerint a szelepszárba épül, és amely a tényleges levegőnyomást (gyakran a hőmérsékletet is) méri, majd rádión továbbítja az értéket az autóban lévő vevőegységnek. Ez egyenként és pontosan jelzi minden abroncs nyomását, ám az érzékelők néhány éves élettartamú elemekkel rendelkeznek, és kerékcsere után újra kell őket regisztrálni. A közvetett TPMS egyáltalán nem használ saját érzékelőket; ehelyett a blokkolásgátló rendszer kerékfordulatszám-adatait kölcsönzi, kihasználva, hogy az alulfújt abroncs gördülési sugara valamivel kisebb, ezért valamelyest gyorsabban fordul, mint a helyesen felfújt társai. Olcsóbb és karbantartásmentes, de kevésbé pontos, nem ad abszolút nyomásértéket, és minden felfújás vagy gumicsere után alaphelyzetbe kell állítani.

Hogy miért fontos a technológia, azt a lágy abroncsokon való haladás következményei magyarázzák. Az alulfújtság megnöveli az érintkezési felületet, és túlzottan hajlítja az oldalfalakat, ami olyan hőt termel, amely nagy sebességnél hirtelen futófelület-leváláshoz vagy defekthez vezethet. Megnöveli a fékutat, tompítja a kormányzás válaszkészségét, és csökkenti a kanyarodási tapadást, ami mind veszélyezteti a biztonságot. Felgyorsítja és egyenetlenné teszi a futófelület kopását is, lerövidítve az abroncs élettartamát, valamint növeli a gördülési ellenállást, ami mérhetően növeli az üzemanyag-fogyasztást és a szén-dioxid-kibocsátást – egy jócskán a specifikáció alatt futó abroncs több százalékkal is megdrágíthatja az autó üzemanyagköltségét.

E biztonsági tét vezetett a szabályozáshoz. A gumiabroncsok meghibásodásához köthető halálos felborulásos balesetek sorozata után az Egyesült Államok a 2000-es évek közepétől kötelezővé tette a TPMS-t az új személygépkocsikon, az Európai Unió pedig követte: 2012-től az új típusokon, 2014 végétől pedig minden új autón megkövetelte a rendszereket. Ennek eredményeként a felkiáltójellel ellátott abroncs-keresztmetszetet ábrázoló figyelmeztető lámpa ma gyakorlatilag minden modern műszerfal ismerős eleme.

A vezetőnek tisztában kell lennie azzal, mit jelent és mit nem jelent a figyelmeztetés. A TPMS olyan védőháló, amely jelzi a lágy abroncsot, ám a legtöbb rendszerben csak akkor gyullad ki, ha a nyomás már jócskán az ajánlott érték alá esett, ezért nem helyettesíti a nyomásmérővel végzett rendszeres kézi ellenőrzést, lehetőleg hideg abroncsokon. A hideg időjárás a természetes nyomáscsökkenés miatt is kiválthatja a lámpa felgyulladását, a lassú defekt pedig szakember beavatkozását igényelheti. A TPMS szorosan kapcsolódik a blokkolásgátló rendszerhez, amelynek érzékelőire a közvetett változatok támaszkodnak, valamint az elektronikus menetstabilizátorhoz, hiszen mindkettő a helyesen felfújt abroncsokra épít a megfelelő működéshez.