A vontatási kapacitás azt a legnagyobb utánfutó-tömeget jelenti, amelynek elhúzására a járművet a gyártó alkalmasnak minősítette és jóváhagyta. Az értéket a gyártó azután rögzíti, hogy az adott járművet vontatott utánfutóval tesztelte: vizsgálta az elindulás, a gyorsulás, az emelkedőn való kapaszkodás, a fékezés és a menetstabilitás képességét, majd az eredményt a forgalmi okmányokban tüntette fel. Korántsem egyetlen kerek számról van szó, hanem gondosan behatárolt határértékről, amely a motor, a sebességváltó, az alváz, a hűtés és a fékrendszer láncolatának leggyengébb láncszemét tükrözi, és amelyet a biztonságos, jogszerű vontatáshoz tiszteletben kell tartani.
A gyártók szinte mindig két külön értéket adnak meg: egyet a fékkel szerelt, egy jóval alacsonyabbat pedig a fék nélküli utánfutókra. A fékezett utánfutó saját fékrendszerrel rendelkezik, jellemzően ráfutófékkel, amely lassításkor, amikor az utánfutó nekifeszül a vonóhoroknak, működésbe lépteti a fékeket, így sokkal nehezebb terhek is biztonságosan kordában tarthatók. A fék nélküli utánfutó teljes egészében a vontató jármű fékjeire támaszkodik, ezért határértéke szerény, jellemzően egy adott összegben, például 750 kilogrammban vagy a jármű saját tömegének felében van maximálva, a kettő közül az alacsonyabbat figyelembe véve, hogy a fékút biztonságos maradjon.
Az érték több fizikai tényező együttesétől függ. A motor nyomatéka, különösen az alacsony fordulaton kifejtett húzóerő dönti el, hogy a szerelvény képes-e elindulni és tartani a sebességet emelkedőn; az alváznak, a sebességváltónak és a vonóhorog-tartónak el kell bírnia a terheléseket; a hűtésnek pedig el kell vezetnie azt a többlethőt, amelyet a hosszú kapaszkodón megdolgoztatott motor és váltó termel. A fékeknek a megnövekedett együttes tömeget biztonságos távolságon belül kell megállítaniuk. Ezért fordul elő, hogy egy nyomatékos dízel vagy egy robusztus létravázas alvázú jármű gyakran nagyobb tömeget vontathat, mint egy erősebb, de pörgősebb benzines autó.
Önmagában a vontatási kapacitás betartása nem elegendő, mert mellé további két korlát társul. A megengedett együttes tömeg behatárolja a teljesen megrakott jármű és a teljesen megrakott utánfutó össztömegét, így egy erősen megpakolt autónak előfordulhat, hogy a katalógusban szereplő értéknél kevesebbet kell vontatnia, hogy ezen belül maradjon. Tiszteletben kell tartani a vonógömb megengedett függőleges terhelését, valamint az utánfutó kapcsolási pontján ható támasztóterhelést is. Mindezek a korlátok egyszerre érvényesek, és a ténylegesen vontatható tömeget mindig a legalacsonyabb hatályos érték szabja meg.
A vontatási kapacitás betartása nem csupán biztonsági, hanem jogi kötelezettség is, sok országban pedig a vezetői engedély kategóriái és az utánfutókra vonatkozó előírások további megkötéseket támasztanak. Túllépése terheli a hajtásláncot és a fékeket, megnyújtja a fékutat, és instabillá teszi a szerelvényt. Akik lakókocsit, lószállítót vagy munkagép-utánfutót vontatnak, azoknak a fékezett vontatási érték — a megengedett együttes tömeggel, a támasztóterheléssel és a jármű hasznos terhelhetőségével együtt olvasva — a döntő műszaki adat, amelyet érdemes a teljesen megrakott utánfutó valós tömegéhez mérni, nem pedig az üres tömegéhez.
- A legnagyobb utánfutó-tömeg, amelynek vontatására a jármű jogosult
- Külön értékkel a fékezett és a fék nélküli utánfutókra
- Függ a nyomatéktól, az alváz szilárdságától, a hűtéstől és a fékektől
- Tiszteletben kell tartani az együttes tömeg és a vonógömb korlátait is