Kétkerékhajtás (2WD)

A kétkerékhajtás, rövidítve 2WD, minden olyan járműelrendezést jelöl, amelyben a motor csak két keréknek küldi a hajtást, nem pedig mind a négynek. Ez a leggyakoribb hajtásláncelrendezés a hétköznapi autókban, és gyűjtőfogalomként magában foglalja mind az első kerékpárt hajtó elsőkerék-hajtást, mind a hátsó kerékpárt hajtó hátsókerék-hajtást. A meghatározó jellemző egyszerűen az, hogy az egyik tengely hajtja a járművet, míg a másik szabadon gördül.

A 2WD két formája közötti különbség jelentősen alakítja az autó viselkedését. Az elsőkerék-hajtás a motort, a sebességváltót és a hajtott kerekeket az elejére helyezi, és onnan húzza az autót; helytakarékos, és általában stabil, megbocsátó természetű, ami a ferdehátúak és a sedanok túlnyomó többségéhez illik. A hátsókerék-hajtás hátulról tolja az autót, szétválasztva a kormányzás és a hajtás feladatát a két tengely között, és a sportautóknál, valamint számos prémium modellnél kedvelik, mert jobb tömegelosztást és semlegesebb menetjelleget tesz lehetővé.

A kétkerékhajtás fő vonzereje az egyszerűségében rejlik. Csak egy hajtott tengellyel nincs osztómű, nincs második differenciálmű és nincs kiegészítő kardántengely, így a rendszer könnyebb, kevésbé összetett, valamint olcsóbb a gyártása és a javítása. Ez az alacsonyabb tömeg és a hajtáslánc csökkent súrlódása jobb üzemanyag-fogyasztásban és alacsonyabb fenntartási költségben mutatkozik meg, ezért marad a 2WD az alapértelmezett a hétköznapi közlekedésben, ahol a körülmények ritkán igényelnek többet.

A kétkerékhajtás korlátja abban a pillanatban válik nyilvánvalóvá, amint a tapadás megfogyatkozik. Mivel a hajtás egyetlen tengelyre jut, a jármű kevesebb összetapadásra támaszkodhat nedves, jeges, havas, sáros vagy laza felületen, és hajlamosabb a kerékpörgésre induláskor vagy rossz körülmények közötti emelkedőn. Az elsőkerék-hajtású autók télen általában jobban boldogulnak a hátsókerék-hajtásúaknál a motor hajtott kerekekre nehezedő tömege miatt, ám egyik sem éri el a mind a négy kerék hajtásának biztos kapaszkodását.

Éppen ezt a hiányt tölti be az összkerékhajtás és a négykerékhajtás, amely a hajtást mindkét tengely között elosztja, hogy maximalizálja a tapadást a tömeg, az összetettség, a költség és a hatékonyság rovására. A 2WD és a mind a négy kereket hajtó rendszer közötti választás tehát gyakorlati kompromisszum: a legtöbb vezetőt mérsékelt éghajlaton, szilárd burkolatú utakon jól kiszolgálja a könnyebb és gazdaságosabb kétkerékhajtás, míg azoknak, akik rendszeresen hóval, vontatási feladatokkal vagy nehéz terepel néznek szembe, indokolt lehet a többlethardver. Kódformában a négy kerékkel rendelkező kétkerékhajtású autót 4x2 jelöléssel is leírják.