Legyezőmozgás (yaw)

A legyezőmozgás a jármű függőleges tengelye körüli elfordulása, annak mértéke, hogy az autó felülnézetből mennyire és milyen gyorsan fordul vagy forog balra, illetve jobbra. A fogalom azért lényeges, mert az autó kormányzása lényegében ennek a legyezőmozgásnak a szabályozása: ahányszor elfordul a kormány, a szándék az, hogy a karosszéria új irányba forduljon, és a biztonságos kanyarodás meg az irányítás elvesztése közti különbség abban rejlik, hogy ez a forgás megegyezik-e azzal, amit a vezető akar. A légi közlekedésből átvett kifejezés pontos eszközt ad a mérnökök kezébe az autó fordulási viselkedésének leírására és kezelésére.

A legyezőmozgás egyike annak a három forgástengelynek, amely leírja, hogyan mozog a jármű a térben. A bólintás a keresztirányú tengely körüli elfordulás — az orr fékezéskor lebukik, gyorsításkor megemelkedik; a dőlés a hosszirányú tengely körüli elfordulás — a karosszéria kanyarban kifelé dől; a legyezőmozgás pedig a függőleges tengely körüli elfordulás, amikor a karosszéria balra vagy jobbra lendíti az orrát. Ennek a forgásnak az ütemét, a legyezési sebességet, egy giroszkópos legyezésérzékelő méri fokban másodpercenként, és azt írja le, milyen gyorsan változtatja az autó az irányt, amerre néz.

Ez a legyezési sebességet jelző jel a modern alvázelektronika egyik legfontosabb bemenete. Az elektronikus menetstabilizáló (ESP) összeveti az érzékelő által mért tényleges legyezési sebességet azzal, amelyet a vezető a kormányszögön és az autó sebességén keresztül kér. Amikor a kettő eltér, a rendszer tudja, hogy az autó másként forog, mint a vezető szándéka, és beavatkozik: egyes kerekeket fékez és visszavesz a motorteljesítményből, hogy a valós forgást összhangba hozza a szándékolttal. A legyezőmozgás pontos érzékelése nélkül a menetstabilizáló nem tudna működni.

Egy autó menetviselkedésének minősége csaknem teljes egészében a legyezőmozgással leírható. Ha az autó kevésbé fordul el, mint amennyit a kormányzás kér, akkor az első gumik kifogynak a tapadásból, és az autó alulkormányzott lesz, kifut a kanyarból. Ha jobban elfordul, mint amennyit kérnek tőle, akkor a hátsó rész veszít tapadásából, és az autó túlkormányzottá válik, a fara kifelé csúszik. Túl kevés legyezés esetén az autó nem fordul be; túl sok esetén a forgás elszabadul a vezetőtől. A megpördülés éppen az irányíthatatlan, túlzott legyezés: az autó szabadon forog a függőleges tengelye körül, és a forgásnak már semmi köze a haladási irányhoz.

Mivel a legyezőmozgás a járműdinamika szívében áll, vezérléstechnológiák egész családjának a célpontja. A menetstabilizálón túl az aktív legyezésszabályozás és a nyomatékvektorozás szándékosan ad hozzá vagy von el hajtónyomatékot a tengely két oldala között, hogy fordítónyomatékot keltsen, és élénkebben fordítsa az autót a kanyarba, vagy stabilan tartsa a határon. A borulásstabilizáló a kapcsolódó mozgást figyeli, hogy megelőzze a magas járművek felborulását. Mindegyik esetben ugyanaz az alapgondolat: a legyezőmozgás érzékelésével és alakításával a mérnökök egy elvont forgástengelyt a biztonság és az agilitás közvetlenül kezelhető dimenziójává tesznek.